“Akkor most van munkahelyi és nem munkahelyi kiégés? Vagy minden kiégés, kiégés és kész?”
Ahogy arról már egy korábbi videóban a kiégés fogalmának meghatározásakor beszéltünk, a WHO a burnoutot munkaegészségügyi jelenségként definiálja. A munka fogalmához jellemzően a munkahelyen végzett feladatainkat társítjuk. A kiégést is többnyire, és a szakirodalom szerint elsődlegesen ebben a kontextusban helyezzük el. Kiégni azonban nem csak munkahelyen lehet. Erről tanúskodnak a kiégett kisgyerekes anyukák, beteg családtagot ápolók, önkéntes munkát végzők, és azok az egyetemisták, illetve – tudom, tragikusan hangzik – tizenévesek, akik ezt a tünetegyüttest megtapasztalják. A kiégés munkához kapcsolódik, de nem munkahelyhez.

Coach-ként, trénerként elsősorban olyan ügyfelekkel dolgozom, – legyenek bár egyének vagy cégek – ahol a fókusz a munkahelyükön kiégett embereken és az ő állapotuk javításán van. Fontos kérdés, hogy mit tehet a vezető annak érdekében, hogy a csapatának a kiégését megakadályozza. Ebben a cikkben most röviden áttekintjük a kiégést katalizáló munkahelyi elemeket, a megelőzés fontosságát és a vezető szerepét.
1. Értékek.
Mit tekint a szervezet értéknek? Legtöbbször azt halljuk, hogy a cégek számára a legfontosabb érték az ember. De valóban így van ez? A kiégések magas számát látva arra kell gondolnunk, hogy ezt a gyakorlatban nehezebb megvalósítani. A vállalatok számára a legfőbb cél a profit. Ezt a maximális hatékonysággal dolgozó munkavállalók teljesítménye révén realizálják. Ezzel nincs is semmi baj, mert ehhez a célhoz jól illeszthető a munkatársak mentális jóllétének a biztosítása. Érdekesség, hogy az Y generációtól kezdve a munkahelykeresésnél már sokkal hangsúlyosabb az, hogy az adott cég milyen értékeket képvisel, és mit fogalmazott meg a küldetésében. Én úgy tapasztalom, hogy a cégek tudatában vannak ennek az egyre erősödő fókusznak, hiszen hogyha mást mondanának és mást lennének a hétköznapi tapasztalatok, akkor a legértékesebb, legelkötelezettebb embereiket veszíthetnék el. Mit lehet tenni? Vállalati kultúrafüggő, cégstruktúra-függő, hogy hol, milyen formában lehet az értékekről beszélgetni, azokat alakítani. Egyre erősödik az a tendencia, hogy a cégek valamilyen formában bevonják az embereket a közös értékek és célok meghatározásának folyamatába. A bevonás hihetetlenül erős eszköz. Valódi elköteleződést és kapcsolódást teremt a cég és az emberek között. A kapcsolódásnak pedig megtartó ereje van. Munkavállalóként érdemes azon elgondolkoznod, hogy a cég, ahol dolgozol, hogy az értékek, amelyek számodra fontosak, mennyire állnak összhangban annak a cégnek az értékeivel, ahol dolgozol. Vezetőként pedig a céges értékek mellett a csapatoddal megalkothatjátok a saját értékrendszereteket.
2. Kell egy csapat.
Ha tudjuk, hogy van körülöttünk valaki, akire számíthatunk, az erőt adhat a legnagyobb kihívások idején is. Ha a csapat túlterhelt, belső feszültségek, konfliktusok gyengítik, akkor érdemes például egy team coaching keretében átbeszélni, hogy mit és hogyan tudnának változtatni annak érdekében, hogy jobban legyenek és csapatként hatékonyabban tudjanak működni. Csak úgy, mint az emberi kapcsolatokban általában, a csapatok esetében is szükség van időnként kifejezetten erre a célra szentelt időre és térre. Az ilyen alkalmakkor lehetőség nyílik arra, hogy feloldjuk az esetleges feszültségeket, de legalábbis elindíthatjuk a változás folyamatát. Ha tudjuk, hogy mindannyian akkor nyerünk a legtöbbet, ha összetartó, jól működő csapat vagyunk, és megtapasztaljuk ennek a megtartó erejét, akkor mindenki könnyebben tesz valamit a közös ügyért is, amint kint, úgy bent.
3. A minket körülvevő környezet hatással van ránk.
A rend és harmónia, amit kívül megteremtünk, bennünk is ugyanezt erősíti. Ahhoz, hogy a munkához ideális állapotban tudjuk tartani magunkat, fontos, hogy mi vesz bennünket körül. A természetes fény például nagy mértékben hat a cirkadián ritmusunkra, arra, ahogyan a testünk érzékeli a nappalok és éjszakák körforgását. Eredendően a természet ritmusában feküdtünk és keltünk, ma már azonban ez a villamosság megjelenése óta, és különösen az ágyba vihető világító kis kütyük elterjedése óta ez erősen torzult. A friss levegő sem olyasmi, ami gyakran eszünkbe jut. Az elmúlt évtizedek hozzászoktattak bennünket a mesterséges szellőztető rendszerekhez, légkondicionáló berendezésekhez. Fontos azonban tudni, az, hogy valamit megszoktunk, az nem azt jelenti, hogy az számunkra ideális. A testünk és az elménk nagyon sok mindenhez képes alkalmazkodni, de ez az alkalmazkodás és az ennek eredményeképpen születő kompromisszumok sokba kerülhetnek az évek során. Ezek az életminőségünknek olyan, szinte láthatatlan összetevői, amelyeket észre sem veszünk. Szinte fel sem tűnik, hogy éppen mi világítja meg az asztalunkat. Lámpa vagy a napfény? Esetleg az egyre romló látásunk, gyakori fejfájás, csökkenő koncentrációkészség az, ami emlékeztet bennünket arra, hogy a szervezetünk valódi fényre, valódi levegőre vágyik. Ha szeretnétek még foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy egy térben mennyi minden járul hozzá ahhoz, hogy jól legyünk, írjátok meg egy kommentben.
4. Amint fent, úgy lent.
A cégen belül a vállalati értékrend távolinak és megfoghatatlannak tűnhet. A vezető azonban, bár különböző szinteken, különböző mértékben elérhető és kézzelfogható. Bizonyos értelemben ő a cég megtestesülése, arca, az ő stílusa és értékrendje, döntései és kommunikációja meghatározó szerepet játszik abban, hogy a munkatársak hogyan érzik magukat, mennyire képesek bizalommal tekinteni a jövőbe. A vezetői minőség nem a szakma művelésének legmagasabb szintjét jelenti. Ez egy teljesen más dimenzió. A vezető az emberekkel foglalkozik. Az ő feladata az, hogy a munkatársait olyan állapotban tartsa, támogassa, hogy ők képesek legyenek a közös célokat, sikereket megvalósítani, elérni az eredményeket. A valódi vezetővé válás alapvető eleme annak felismerése, hogy az emberekkel való foglalkozáson keresztül érhet el igazán komoly sikereket.

Vezetőként kiemelt fontosságú az emberekhez való kapcsolódás. Nyilvánvalóan nem reális az az igény, hogy bármikor bemehessek egy kávézgatásra a főnökömhöz, és az sem működőképes modell, hogy a vezető mindig mindenkit bevon minden döntésébe. Az odafigyelés azonban a szó szoros értelmében életbevágó lehet. A csapat működéséért azonban nem csak a vezető, hanem minden csapattag felel. A magamra való odafigyelés mellett a csapattársaimra való odafigyelés is fontos. Talán túlzás is lenne egy munkahelyi csapatot családként tekinteni, a baráti viszony sem követelmény. A közös eredményekhez viszont mindenkinek jól kell lennie. Elég egy csapattag, akinek hanyatlik a teljesítménye, máris mindenki meg fogja érezni. Az egymásra való odafigyelés tehát kulcs. Azért is fontos, hogy tisztában legyél a kiégés fázisaival és a kapcsolódó tünetekkel, hogy fel tudd ismerni, ha valamelyik munkatársad esetleg érintett.
A kiégés folyamatát jellemzően az észleli utoljára, aki benne van, ezért a környezet felelőssége kiemelkedő. A munkahelyi kiégés megelőzésének a legfontosabb kritériuma az egymásra való odafigyelés. Nem csupán a teljesítményre, nem csupán a sikerekre. A kiégés magányos, a teljesítménycsökkenés szégyenérzettel jár. Akit érint, az megpróbálja ezt leplezni. A folyamatos erőlködés és küzdelem, hogy megint bírjam újra normálisan – értsd úgy, mint régebben – elszigetel, nem is tudatosul, mennyi energia megy el a rejtőzködésre.
Ha a céges kultúrában benne van annak a lehetősége, hogy emberek vagyunk és el lehet fáradni, akkor könnyebb, de nem könnyű. Ha azt észleled, hogy valamelyik munkatársad érintett lehet, igyekezz vele kapcsolódni és akár annak függvényében, hogy milyen kapcsolatban vagytok, bátorítsd arra, hogy nézze meg ezeket a videókat, vagy olvassa el ezt a blogcikket. Különösen, amelyikben a kiégéshez vezető lépcsőket és a hozzájuk kapcsolódó tüneteket beszéltük át. Tudatosítás nélkül nem megy, és ebben van felelősségünk az embertársaink felé.

5. Munkahely-váltás?
Van még itt egy nagyon fontos szempont, amiről érdemes szót ejtenünk. Könnyen lehet, hogy azt gondolod, hogyha kiégtél, akkor a legjobb munkahelyet, sőt, pályát váltani. Ez azonban nem feltétlenül igaz.
Ha úgynevezett toxikus munkakörnyezetben dolgozol, akkor mindenképpen válts. Ha azonban a kiégés felismerése után elkészítesz egy helyzetfelmérést, akkor lehet, hogy ráébredsz, nem lehet mindenért a céget, a főnököt és az ügyfeleket hibáztatni. Senki nem tud nemet mondani helyetted. Volt olyan ügyfelem, aki a kiégés felismerése után leült a felettesével beszélni, és átstrukturálták az ő feladatait annak érdekében, hogy kicsit visszább vehessen a tempóból. Van olyan, aki a munkaszerződését tárgyalta újra, és a munkaidejét csökkentette. Igen, ez bizonyos anyagi lemondással járt, de ha erre van szükség, az egészségünk megéri ezt az áldozathozatalt. És egy kis emlékeztető. Lehet, hogy több pénzt keresel, lehet, hogy nem mered elengedni azt a többletbevételt, de gondolj csak bele, ha nem változtatsz, nem tudod, hogy mennyit fogsz költeni a jövőben orvosokra, kezelésre, mentális támogatásra. Volt, aki azért döntött a munkahelyváltás mellett, hogy egy számára kevésbé megterhelő pozícióba kerülve tiszta lappal kezdhessen. Egy új környezet valóban megkönnyíti az általam hozott új szabályoknak a betartását és betartatását.
Ne felejtsd el azonban, hogy a kulcs te magad vagy. Azért égtél ki, mert nem figyeltél oda a saját igényeidre. Hiába váltasz tehát munkahelyet, ha az igényeidre továbbra sem figyelsz oda, ha továbbra sem mondasz nemet, ha továbbra sem pihensz eleget, ott sem leszel jól. Tehát önmagában a munkahelyváltás nem hoz megváltást. Ugyanez hatványozottan igaz a pályaváltásra.
Tegyük fel azonban, hogy tényleg megérett benned a döntés, hogy pályát váltasz és elkezdesz azzal foglalkozni, ami nagyon érdekel. Mit is mondtam korábban? Kik égnek ki? A lelkesek, az elkötelezettek, a munkájukat szenvedéllyel végzők. Szóval hurrá, nagyon jó, hogy megvan az a terület, amiben elemedben érzed magad, de itt is érvényes a főszabály. Az energiaáramlásnak egyensúlyban kell lennie. Ez a fenntartható jóllét kulcsa.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy otthagytam a jogi pályát. Kívülről úgy tűnt, minden kerek, de én nem találtam a helyemet, és a munkám nem okozott igazi örömet számomra. A rekord, amit egy munkahelyen eltöltöttem, másfél év volt. Ez azt jelenti, hogy eleinte azzal próbálkoztam, hogy munkahelyet váltok. Aztán rájöttem, hogy az én esetemben ez olyan volt, mintha egy színdarabban a díszleteket változtatnám meg, de a darab ugyanaz maradt. Így aztán végül döntöttem és léptem. A jogi pályámon tanultakat, tapasztaltakat a mai napig használom. Itt nem az anno memorizált és azóta már elfelejtett jogszabályokra gondolok. A problémamegoldás, a komplex helyzeteknek az értelmezése, a strukturáltság. Ezek mind-mind olyan készségek, amelyeket jogász énemnek köszönhetek. Az energia nem vész el, csak átalakul. Erre az egy dologra emlékszem fizikából. És ez tényleg így van. Ha te pályaváltásra készülsz, tudd, hogy minden korábbi tapasztalatodat magaddal viszed, nincs olyan, hogy valójában elvesztegetett idő. A tapasztalatod beépül és gazdagít. Azt azonban megtapasztaltam, hogy önmagában a pályaváltás, még akkor is, hogyha egy örömteli, sikeres folyamatnak a kezdete, nem oldja meg automatikusan az energia-menedzsment kérdést. Meg kellett tanulnod a saját prioritásaidat felállítva, azokat tiszteletben tartva, kialakítani, felépíteni és fenntartani a saját energiamenedzsment-rendszeredet.
Te váltottál munkahelyet kiégés miatt? Vagy éppen ezen gondolkozol? Ha úgy érzed, elakadtál ebben a folyamatba, és szeretnél tisztábban látni, keress meg bátran! Ha érdekel a fenntartható energia-menedzsment és a változás-menedzsment témája, iratkozz fel a hírlevelemre, hogy még több hasznos tartalomhoz juss!
