Te is a kreatív szakmában dolgozol? Tartalmat gyártasz, webfelületeket tervezel, írsz, ékszereket tervezel, vagy valamelyik művészeti ágban tevékenykedsz? Akkor bizonyára hírből sem ismered a munkához kapcsolódó stresszt, hiszen csak egy kellemes flow állapotában lebegsz nap nap után…
Komolyra fordítva a szót: Kreatív tevékenységet végzel nem csupán kikapcsolódásként? Előfordult veled, hogy nem érted, mitől megy egyik nap nagyon könnyen az alkotás, a másik napon pedig szinte érthetetlen módon egy centit sem tudsz haladni? Ültél már a papír, a laptop, a nyersanyagok fölött kétségbeesve amiatt, mert semmi használható nem jutott eszedbe?
Ebben a cikkben azt nézzük át, hogyan hat a stressz a kreativitásra, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy a tehetséged ne egy kiszámíthatatlan hullámvasúton utazzon, egyik nap fent, másik nap lent.
A stressz fogalmának és tüneteinek bemutatása során elmondtam, hogy ez a veszélyhelyzetre adott természetes válaszreakciónk, amely arra van kitalálva, hogy gondolkodás nélkül automatikusan cselekedjünk. Az új ötletekért, problémamegoldásért felelős agyterület úgymond lekapcsol és az ösztönös reakciók határozzák meg a viselkedésünket. A két agyfélteke sem tud harmonikusan együttműködni ebben az állapotban. Apropó agyféltekék. Hallottál már a jobb és a bal agyféltekéről és azok működéséről?
Röviden: A bal agyfélteke felel a racionális, lineáris gondolkodásért, az időérzékért, a szabatos megfogalmazásért, a strukturált, logikus információfeldolgozásért és az irányok érzékeléséért is. A jobb agyfélteke a művész agyféltekénk. Itt az érzelmek, benyomások, színek, illatok a meghatározóak, ide tartozik a zenehallgatás, a tánc, az önfeledt játék, és hát nem érvényesül az időérzék.
A kreatív alkotás folyamatában valami új születik, a láthatatlan formát ölt a láthatóban. Az újdonság kritériuma nem jelent valamiféle abszolút kategóriát, hiszen egy másolt képben is benne van a készítőjének az egyéni kézmozdulata. Az írás is hasonló. Még ha mások által végzett kutatást foglalok is össze, benne van az én nézőpontom, az én egyedi értelmezésem, az a látásmód, amelyen keresztül én értelmezem a mások gondolatait, vagy az összegyűjtött adatokat. Az újdonság azonban itt most nagyon fontos számunkra. Az újdonság az az összetevő, amit az agyunk stresszhatása alatt kizárhat, szabotálhat. Egyszóval ellehetetlenítheti azt, hogy egy új gondolatkép, mozdulatszín valamiképpen formát öltsön. Hogy miért? Mert ami új, az nem ismert, tehát nem biztonságos, tehát veszély esetén kerülendő. Természetesen nem minden mértékű distressz hatása egyforma intenzitású, de a lényeg ugyanaz. Ha alkotni szeretnék, olyan állapotba kell magamat hoznom, hogy képes legyek a kreativitásomat működtetni.
Hogyan lehet beindítani ezt a kreatív üzemmódot? Az ötletelésnek, a brainstormingnak a szabad áramlata pont azt a célt hivatott szolgálni, hogy azáltal, hogy semmilyen javaslatot, gondolatot nem cenzúrázunk, az idegrendszerben megteremtsük, megerősítsük a biztonságérzetet. Kvázi megmutatjuk az agyunknak, hogy nézd, nyugodtan mondhat bármit, itt most szabad. Ennek is van azonban egy kis csapdája. Az elvárás. Az a tény, hogy a munkahelyemen egy adott időpontban, adott emberek társaságában kell hirtelen kreatívvá válnom, ez önmagában stresszt kiváltó tényező lehet sokak számára.
Lehetséges tehát, hogy már magától a kreativitást ösztönző eszköztől, a brainstormingtól is bestresszelhetek annyira, hogy pont az ellenkezőjét váltja ki belőlem? És kreatív helyett kreatívtalan leszek?
Igen, ez lehetséges. De azért nem reménytelen a helyzet.
A kulcs az, hogy a számodra jól bevált, könnyen alkalmazható stresszoldó eszközök valamelyikével visszahozd magad az origóhoz egy nyugodt, stabil, kiegyensúlyozott állapotba. Minden olyan gyakorlat a segítségedre lehet, amelyik a két agyfélteke összehangolt működését stimulálja.
A jobb agyfélteke a test bal oldalának koordinációjáért, a bal agyfélteke pedig a test jobb oldalának koordinációjáért felel. Amikor sétálunk, akkor egyszerre hozzuk mozgásba a test mindkét oldalát, méghozzá olyan módon, hogy az egyensúlyérzékünket is aktivizáljuk. A séta az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb gyakorlat arra, hogy harmonizáld a két agyfélteke működését, és ezáltal is hatékonyabban tudj dolgozni, írni, alkotni. Amerikai egyetemi kutatások kimutatták, hogy egy 20 perces séta látványosan képes aktivizálni agyunkat. Érdemes tehát nem mozdulatlanul koncentrálni, görcsölni és várni, hogy jöjjön az ihlet. Lehet, hogy az irodában, a szobádban vagy a folyosón járkálva könnyebben fért hozzá a gondolataidhoz, mint egy helyben ülve.
Az alkotás folyamata nem lineáris, nem egyenletes ütemben zajlik, mint a szívverés, hanem hullámzóan, impulzívabban. És ez így természetes. A célunk nem az, hogy a kreativitás olyan kiszámítható legyen, mint egy kockás papír (ami a mérnökök szerint nem is kockás, hanem négyzetrácsos).
A kreativitás folyamata színes, hullámzó, csupa mozgás, játékosság, mint a jobb agyféltekés működésünk. Ha azonban nem öntjük formába, akkor elvész, szétfolyik, mint a víz. Ebben segít nekünk a bal agyféltekénk. Pont úgy, ahogy a mécses lángját óvja a mécsestartó. Lángoljon, de ne pusztítson. Adjon fényt, de ne füstöljön. A cél tehát az, hogy a két agyfélteke harmonikusan, egymást kiegészítve, egymást támogatva működjön.
Ezt tudod elősegíteni a stresszoldás különböző eszközeivel. Itt is különösen hasznosak lehetnek számodra a testközpontú gyakorlatok, illetve a relaxáció különböző módozatai. Képzeld el, hogy meg kell írnod egy anyagot, vagy el kell készülnöd az alkotás adott fázisával. Ha már ismerős számodra a meditáció fogalma és szívesen gyakorolod, akkor ráhangolódásképp hasznos lehet egy kis időt ennek szentelni.
Lehet azonban, hogy neked éppen arra lenne szükséged, hogy felpörgesd magad és egy kis extra lendületre vágysz. Itt hasznosak lehetnek az egyszerűbb mozgásalapú gyakorlatok. Tegyük fel, hogy nincs nagy kedved sétálni, de úgy döntesz, járkálsz egy kicsit az irodában, a dolgozószobádban. Gondolatban rákészülsz az előtted álló feladatra, és tetterősen ülsz neki. Egy óra elteltével, vagy talán még annyi sem kell, azon veszed észre magad, hogy lassulsz, el-elkalandozik a figyelmed. Itt érdemes lesz beiktatni egy újabb 1-3 percnyi nyújtózkodást, járkálást, mély lélegzéseket, vagy valamiféle mozgást, amitől új erőre kapsz. A kulcs az, hogy ne várd azt magadtól, hogy csak azért, mert a munka elején tettél valamit, az kitart akár órákon át, vagy a tervezett feladat elvégzéséig. Enni sem csak egyszer eszünk egy nap. Legalábbis én biztos nem.
Ha alkotásról van szó, nem munkanapokban kell gondolkodnunk, hanem munkafázisokban és azon belül is kisebb időblokkokban, amelyek akár egyik napról a másikra is eltérőek lehetnek. Általában valahol 45 és 75 perc között van az az időintervallum, ameddig még jól tudunk koncentrálni egy műveletre.
Érdemes magadat megfigyelni és a saját ritmusodnak megfelelően időzíteni a szüneteket.
De figyelem! A telefon pörgetése és a social media felületeken való bambulás nem minősül pihenésnek. A stressz tehát “kreatívtalanít”, legalábbis jócskán megnehezíti, hogy kibontakoztasd a tehetségedet. Ha viszont kialakítasz egy olyan rutint, amely mint egy megtartó keret támogat téged, akkor sokkal könnyebb beleengedni magad az elmélyült munkába.
Most már látod, mennyi mindenre hat gátlóan a stressz. Korlátozza a döntési, választási szabadságunkat, beakadt lemezként ismételteti velünk a már jól ismert viselkedési mintáinkat, és jelentősen megnehezíti, ha éppen teljesen nem lehetetleníti el a kreativitás megélését. Szóval nagyon megéri a stresszoldásra időt és energiát szánni. A stresszkezelés nem luxus. A mindennapjaink alapvető eszközeként abban segíthet neked, hogy kibontakoztasd a képességeidet, hatékonyan, eredményesen tudj dolgozni és képes legyél elérni a céljaidat, akár egyéni, akár szervezeti szinten.
