coaching@agneskaszas.com

blog

Kaszás Ágnes | Blog | Kreatív, játékos eszközök a coaching-ban 1.

Blog

Kreatív, játékos eszközök a coaching-ban 1.

Ügyfeleimtől sokszor kapom azt a visszajelzést, hogy meglepte őket, milyen kreatív eszközökkel dolgoztunk az ülések alkalmával, és főleg az, hogy egy-egy ilyen játékos megközelítés milyen fontos felismerésekhez vezette el őket.

A coaching kicsit olyan, mint a főzés: van tere a kísérletezésnek

A coaching módszertan alapvető eszköze a kérdezés. Ez a legegyszerűbb, mégis leghatásosabb eszköz, amelyet minden coaching ülésen használunk – csakúgy, mint a sót minden ételkészítésnél. A só mellett azonban hasznos lehet egyéb fűszerek ismerete is, amelyeknek alkalmazásával megbolondíthatjuk az ételt, régi recepteket újíthatunk meg, és több kreativitást vihetünk a sütésbe, főzésbe.
A coaching során ugyanígy számomra nagyon izgalmas kísérletezni olyan – kevéssé szokványos – módszertani eszközökkel, amelyek még érdekesebbé teszik a folyamatot, és amelyet alkalmazva az újdonság erejére is támaszkodhatunk egy helyzet áttekintése során.
Az a tapasztalatom, hogy ha sikerül az ügyfélnek egy teljesen más nézőpontból tekintenie az általa jól ismert – és többnyire már alaposan átgondolt – témára, az már fél siker. Az új felismerés tudatában a kérdések is teljesen másképp hatnak, a játékosság felszabadító ereje katalizálja kreatív problémamegoldó képességünket, energetizálja az ügyfelet és magát az egész folyamatot.
Tapasztalatom szerint az emberek nyitottak, és ha sikerül a bennük levő természetes gyermeki ént aktivizálni, a problémamegoldás a felnőtt énjük számára is kielégítő igazolás arra, hogy érdemes venni a bátorságot, és játszani.
Noha kultúránkban a játékot inkább komolytalannak tekintjük, Grastyán Endre, a játék neurobiológiájának kutatója rámutatott, hogy játék közben vagyunk a leginkább fogékonyak és képesek a tanulásra. A coaching folyamat célja pedig az ügyfél számára pontosan ez: új felismerésekkel, kreatív utak megfogalmazásával eljutni a jelenlegi kiindulópontból a vágyott állapotba. Coachként ebben a nagyon is komoly játékban lehetünk társai.
Kaszás Ágnes| Blog | Kreativitás a coachingban

1. Élet-és mókuskerék

Ügyfelem egy pénzügyi tanácsadó cégnél dolgozó, felsővezető, kisgyermekes anyuka. Csapatának jóllétére rendkívüli módon odafigyel:

„Folyton azt figyelem, hogy mindenki jól van-e, egyszerűen nem bírom elviselni, ha valakin esetleg azt látom, hogy nincs jól, mert akkor attól tartok, hogy elmegy, és akkor az az én felelősségem...”

A coaching folyamatot azért igényelte, mert úgy érezte, nem bírja a stresszt, szétesik az élete, nincs ideje semmire. Nagyon sokat beszél a cégről, a felelősségéről és a csapatáról, és arról, hogy attól fél, nehogy a jól felépített csapat szétessen.
A prioritások tisztázásához megkérem, hogy az asztalon levő tárgyakból rakja a ki a számára fontos szereplőket, élete fontos tényezőit – a munkát is fel kell tüntetnie. Ez tetszik neki „Imádom a tollakat, noteszeket és a színes post-it-eket”. Kirak mindenkit, de nem elégedett a képpel. Én csendben figyelek. Majd egyszer csak felpattan a székből, és nagy lendülettel megkérdezi: „Szabad a táskádat is használnom?” Valóban, az is ott volt a tárgyalóasztalon. Bólintok, hogy szabad. Egy pillanat műve: a táskám a kislányát jeleníti meg a kompozícióban: félreérthetetlenül a legfontosabb szereplő. Most már elégedett, nagyot sóhajt, és hátradől.
Ekkor kérem meg, hogy rajzolja fel az életkereket, és jelölje be az egyes – előzőleg kirakott – tényezőket, életterületeket. A kérésem az, hogy jelölje be a tortaszeleteken azt az arányt, amennyi energiát, időt, figyelmet jelenleg az adott területre fordít. A megszületett rajz önmagáért beszél: a munka viszi a pálmát, míg a kislányára alig van ideje, energiája. Nem is kell semmit magyarázni: kiáltóan éles a kontraszt a mindent elnyelő táskám mérete és az életkeréken behúzott vékonyka csík között. Ezen a ponton könnyek gyűlnek a szemébe.
Egy kis csend után megkérdezem tőle, hogy most mit szeretne, merre induljunk el. A válasz egyértelmű: több időt akar a kislányával tölteni. Megkérem, hogy most rajzolja be az egyes cikkekbe azt az időt, energiát, amit célként megfogalmaz magának. Alaposan átgondolja, hogy milyen átcsoportosítások szükségesek, és hogy mi lehet az első pár lépés, amit megtesz.
Onnan indultunk, hogy a csapata mennyi figyelmet igényel, és hogy ezt mennyire nehezen kezeli, majd nyilvánvalóvá vált számára, hogy a fontossági sorrend elején a családja, a kislánya áll. A kontraszttal való szembesülés – a számomra legfontosabb személy kapja a legkevesebb időt – energiát adott ahhoz, hogy egy pár apró lépést azonnal megtegyen a változtatás érdekében.
Az erős érzelmek megjelenése mindig megható élmény számomra, és nagyon pozitívnak tartom a folyamatban, hiszen az érzelmek mögött mindig rengeteg energia lapul, és ha felszínre kerül, akkor már rá tudunk kapcsolódni arra, ami valóban a legfontosabb abban az adott pillanatban. 

2. Fa rajzolás

Ügyfelem egy többezer főt foglalkoztató szervezet egyik felsővezetője. Ambiciózus, energikus nő, már rengeteg tréningen részt vett, okos, racionális, lényegretörő. A coaching program ötlete a szervezet HR részlegétől eredt, és ő maga úgy gondolta, hogy nem lenne rossz, ha lenne egy kis ideje néha megállni. Problémát nem igazán fogalmaz meg: „Mindent meg kell oldanunk, szóval mindent megoldunk valahogy”, ezért abban állapodunk meg, hogy önismereti feladatokkal kezdjük a folyamatot. Javasolom, hogy rajzoljon fákat.
Először meglepődik, de mint aki cselekvéshez szokott („Hát, ha ez a feladat, akkor ez a feladat”), energikusan, lendületesen rajzol. Hamar elkészül az elsővel. Megkérem, hogy rajzoljon még egyet. Ez meglepi, de ugyancsak hamar elkészül ezzel is. A harmadik fánál már elgondolkozik, hogy ez vajon milyen is legyen. Itt lassabban rajzol, elgondolkodóbban.
Amikor egymás mellé teszem a három rajzot, és megkérem, beszéljen róluk, már jobban beleengedi magát a szemlélődésbe. A fái erősek, stabilak, lombosak: az elsőnél van egy kis füves talaj is körülötte, a másodiknál nincs semmi alap, a harmadik fa egy örökzöld fenyő egy hatalmas sziklafalon. „Ezt a fát semmi nem ingatja meg, olyan stabil, hogy bármilyen időjárást kibír, még a sziklából is képes táplálni magát.”
A képek erőteljesen mutattak rá arra, hogy egy belső alap megerősítésének témája érdekes lehet számára. „Igen, ez jó lesz: dolgozzunk azon, hogy erős sziklán álljak kívül-belül!
Ez az eszköz lehetővé tette, hogy a kezdeti relatív céltalanságból („Jó lesz időnként egy kicsit megállni”) megszülessen egy konkrét igény, amelyet aztán kézzelfogható célokra tudott lebontani. Jó emlékeztető volt számomra, hogy ha az ügyfél még nem tudja pontosan meghatározni a célját, az nem azt jelenti, hogy nincs célja, csak esetleg mélyebben rejtőzik, és több idő kell az előcsalogatásához.
A következő blogcikkben további két kreatív coaching eszközt és mini esettanulmányt mutatok be.

Kaszás Ágnes vagyok

coach

A Be on fire, don’t burn out! Fenntartható energaimenedzsment (nem csak) vezetőknek program megálmodója.
Örülök, hogy itt vagy! Nézz szét oldalamon, és ha kérdésed lenne hozzám, lépj velem kapcsolatba!

Youtube közösség

Amiért más pénzt kér én ingyen megosztom veled Youtube-on.

Csatlakozz az 5000 fős közösségünkbe!

Kövess engem!

olvastad már?

További bejegyzések

Energiamenedzsment stresszes időszakban

Az előző cikkekben írtam a stressz fogalmáról, hatásairól, fontosságáról, és arról, hogy miért elengedhetetlen a rendszeres stresszoldást beépíteni a hétköznapjainkba. …

elolvasom

Stresszoldás szintjei

Ha már olvastad az előző blogcikkeket, akkor remélem, nincs kétséged afelől, hogy a stresszt érdemes rendszeresen oldani, kezelni – rutinszerűen, …

elolvasom

Stressz és kreativitás

Te is a kreatív szakmában dolgozol? Tartalmat gyártasz, webfelületeket tervezel, írsz, ékszereket tervezel, vagy valamelyik művészeti ágban tevékenykedsz? Akkor bizonyára …

elolvasom