Ebben a cikkben arra a kérdésre kaphatsz választ, hogy ha már egyszer átestél rajta, védve vagy-e az újabb kiégéstől. Avagy olyan-e a kiégés, mint a bárányhimlő?
Figyelem! Spoiler!
Nem.
“Persze annak könnyű, aki már túlesett rajta, az tudja, hogyan kell jól csinálni a dolgokat.”
Tényleg? Van egy rossz hírem. Az a tény, hogy egyszer már megtapasztaltad a kiégésnek valamelyik fokát, nem véd meg attól, hogy újra belecsússz. Sőt, van egy bizonyos munka attitűd, ami hajlamosító tényezőként van jelen és akár újra és újra elkaphat ez a lefele húzó spirál. Milyen attitűdről beszélek? Önmagában egy nagyon pozitív hozzáállás az, ami megágyaz a kiégésnek. Megfigyeltétek már, hogy tipikusan a munkájukra igényes, elkötelezett szorgalmas emberek égnek ki? A lazább, nyugodt, saját igényeikkel tisztában levő és azok a tiszteletben is tartó emberek, akik persze szintén lehetnek szorgalmasak és elkötelezettek, nem tartoznak az elsődleges rizikócsoportba.
“Akkor ez most azt jelenti, hogy el kell engednem azt a hozzáállásomat, amire az életemet építettem, ami minden dolgomban benne van, ami sikert és eredményeket hozott számomra?”
Nem. A megoldás nem a szorgalom, meg az elkötelezettségnek a kiiktatása, hanem hogy emeljük mellé a saját igényeinket is, hogy ugyanolyan elkötelezetten tudjanak pihenni is, mint amilyen elkötelezetten dolgozni tudnak. Ezek az igények közvetlenül senki mást nem szolgálnak, csak téged. De közvetve másokat is. Az egyszeri tapasztalat tehát nem véd. Jó esetben segít felismerni, hogy merre tartasz, és még idejében be tudod húzni a kéziféket. A csapda az, hogy noha megvan már a tudatosság, azt gondolják, á, én ezen már átestem, nem történhet meg velem újra. És mennek tovább, nem változtatnak, nem kérdőjeleznek meg semmit, csak bíznak a nem létező védettségükben.
A kiégéshez vezető utat a legtöbb szakirodalom egy lineáris vonallal ábrázolja. Elindulok valahonnan, eljutok a kiégésig, aztán valahogy kievickélek belőle. Hasznos lehet azonban a kiégéshez vezető útra inkább egy ciklikus megközelítéssel gondolni. Ebben a körkörös rendszerben haladva mindig szépen ismétlődnek az egymást követő szakaszok, csak úgy, mint az évszakok. Miért fontos ez a kiégésben, és hogyan tudom ezt hasznosítani a gyakorlatban? Erről részletesebben beszéltem egy korábbi videómban, ha érdekel, akkor ezután nézd meg azt is. Itt most csak a lényeget foglalom össze.
Ha tudom, hogy az évszakok hogyan következnek egymás után, akkor tudom, hogyan készüljek, milyen hatások érnek, és mire lesz szükségem ahhoz, hogy az adott évszak minden elemét maximálisan kihasználjam, abból feltöltődjek, és minimalizáljam azokat a kihívásokat, amelyek annak az évszaknak a sajátjai. Nyáron például hasznos, hogyha vannak könnyű nyári ruháim, jól élhet egy kalap, napszemüveg a nap ellen, de kellően felszerelkezve már élvezhetem a napfény energetizáló hatását, fürödhetek a tavakban, tengerekben, és a hosszú nappaloknak hála, sok mindenre lesz időm. Ha nem készülök fel a nyárra, és a télen bevált öltözékemben vágok neki ennek az évszaknak, akkor nagyon fogok szenvedni és semmi jót nem találok majd benne. Ugyanígy ősszel készülnöm kell a hűvösebb, esősebb, szelesebb időre. Arra is, hogy most jött el az ideje annak, hogy leszüreteljük a szőlőt. Ha ezt elmulasztom, akkor abban az évben nem tudok bort készíteni, vagy ha nem iratkoztam be az iskolába, akkor csúszik a félévem, mert a beiratkozásnak akkor volt ideje. És így tovább.
Mindennek megvan a maga ideje. Nekem kell tudnom, hogy az én életemben mikor van ideje új dolgok elkezdésének, mikor van elég energiám, hogy valami újba belevágjak, és mikor érzem azt, hogy most valamire inkább nemet kellene mondanom, mert nincs hozzá elég erőm. Figyelnem kell magamra, és fel kell ismernem, hogy számomra mikor van itt az ideje a pihenésnek, akkor is, ha körülöttem mindenki folyamatosan pörög. Szükséges, hogy legyen egy saját belső ritmusom, iránytűm, naptáram, jelzőrendszerem, amit ugyanúgy figyelembe veszek, mint az évszakok változását. Érdemes arra törekedni, hogy ez a belső ritmus is szóhoz jusson, ne csak a külső zaj.
Te hogy vagy a saját igényeiddel? Itt nem arra gondolok, hogy mit vársz a másiktól. Te magad mit teszel a saját jóllétedért? Érdemes időnként ezt is átgondolnod.
