coaching@agneskaszas.com

blog

Blog

Mi NEM kiégés?

Egy másik cikkben már írtam arról, hogy mi a kiégés, arról lesz szó, hogy mi nem az. Igazából persze most is arról fogunk beszélni, hogy mi is az.

Ahogy az előzőekben láttátok, a kiégés fogalma összetett, és könnyen figyelmen kívül hagyjuk a tüneteket, ha nem tudjuk, mivel állunk szemben. Ugyanígy azonban az is lehetséges, hogy valami mást azonosítunk kiégésként, és ennek is megvannak a maga veszélyei.

Miért fontos az, hogy mi nem kiégés? Láttátok az előző cikkben, hogy a kiégés egy folyamat eredményeképpen kialakuló állapot, és a különböző fázisokban eltérő tünetek jelentkezhetnek, eltérő intenzitással.

A kiégés jelensége még a mai napig is gyakran alulértékelt, és nem kapja meg azt a figyelmet, vagy fontosságot, amit egyébként, mint láttátok, megérdemel.

Annak is tanúi lehetünk viszont, hogy bizonyos jelenségeket túlreagálva azt is burnoutnak minősítjük, ami nem az. A kiégés felé vezető úton az egyes tüneteknek az elbagatellizálása a veszély, a kiégés egyes elemeire való túlreagálás viszont szintén nem célravezető.

Lássuk a konkrét példákat!

  1. Önmagában egy stresszes időszak és az azzal járó feszültségek, alvási nehézség, ingerültség, nyugtalanság még nem minősül kiégésnek. A stresszel későbbi cikkekben fogunk mélyrehatóbban is foglalkozni, egyelőre most csak annyi, hogy a stressz életünk természetes része. Nem mindig kellemes, de a stressz kezelése és a reziliancia erősítése még nem elegendő a kiégés kezeléséhez, bár a megelőzésben fontos szerepet játszanak.
  2. Önmagában az, hogy nem érzed jól magad a munkahelyeden és úgy érzed, hogy ott nem tudod kibontakoztatni magad, még nem kiégés. Ha nem változtatsz ezen a helyzeten, a növekvő frusztráció persze hozzájárulhat ahhoz, hogy hosszú távon eljutsz a burnoutig. De az elégedetlenség önmagában még nem kiégés.
  3. Ugyanúgy az, hogy valaki elveszítette a motivációját, vagy éppen egy életközépi válságon megy keresztül, nem feltétlenül minősül kiégésnek, noha a kiégés kísérheti ezt az élettapasztalatot.
  4. Ismert jelenség a szezonális depresszió. Nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy ez nem kiégés, bár lehet a kiégésnek kísérő eleme, szeretném hangsúlyozni, hogy az előbbi, nem érzem jól magam a munkahelyen életérzéshez képest, ez egy olyan mentális állapot, amelynek a kezelése orvosi szaktudást igényel. Ebben az esetben tehát nem szabad annyival elintézni, hogy á, ez csak szezonális, majd nyáron jobb lesz. Mindenképpen javasolt az orvosi konzultáció.
  5. Ha szezonális depressziót említettem, akkor ötödikként feltétlenül meg kell említenem az önálló betegségként meghatározott depressziót. Jellemzően a kiégés legsúlyosabb fázisában jelentkezik. Feltétlenül orvosi kezelést igényel, és az alulreagálás ebben az esetben nagyon komoly kockázati tényező.

 

A burnout fogalma az 1970-es években került meghatározásra. A kezdeti el nem ismertségtől mára eljutottunk az elcsépeltség fázisába. Annak érdekében, hogy se az alulreagálás, „Á, ez semmi!”, se a túlreagálás, „Jézus Mária, biztosan kiégtem?”, hibájába ne essünk bele, íme néhány szempont, ami segít meghatározni, miről is van szó.

  1. A kiégés gyökér oka nem egytényezős.
  2. A kiégés tünetei hosszabb idő alatt, észrevétlenül, egyre súlyosbodva jelennek meg és juttatnak el minket a teljes kiégettség állapotába.
  3. A kiégés azért alakul ki, mert hosszú távon felborul az energiaegyensúly. Az ember sokáig ki tudja egyenlíteni az energiaveszteséget, akkor is, hogyha mindig csak kiad magából és nem töltődik. Egy idő után azonban elindul egy ördögi kör. A hiányzó energia visszapótlást az érintett úgy próbálja meg elérni, hogy még több energiát tesz a munkájába, és még inkább hanyagolja azokat a területeket, ahonnan eddig még némi energiatöltéshez jutott. Például a családjával töltött időt, vagy az alvást. Ennek az az ára, hogy már semmilyen mértékben, vagy csak nagyon minimális értékben képes töltődni, viszont egyre növelni próbálja a munkájába tett energiát, hogy hátha majd onnan összekapar valami energiamorzsát. És ezzel elindul a lefelé húzó spirál. Itt már nem segít a kéthetes nyaralás. És ahogy a szociális kapcsolatai is egyre beszűkülnek, úgy egyre reménytelenebbnek tűnik számára, hogy valaha is ebből lesz kiút.

Képzeljetek el egy klasszikus régimódi háztartást. Van konyha, kamra és pince is. A konyhát hetente feltöltjük a heti bevásárlás alkalmával, a kamrába időnként pótoljuk azokat a tartós élelmiszereket, amelyeket időközben elhasználtunk, liszt, tészta, cukor, a pince pedig időszakonként kerül feltöltésre, gyümölcsökkel, befőttel, almával, dióval, borral. Az első olyan héten, amikor nem jutunk el bevásárolni, mert sok a munka, nem történik semmi. Üres ugyan a konyha, de kinyitjuk a kamraajtót, előveszünk egy tésztát, szárított gombát, paradicsomszószt és már meg is van a vacsora, egyáltalán nem tűnik fel, hogy valami hiányozna az életünkből. Ezért egészen a második hétig nem is megyünk el bevásárolni, hiszen van enni bőven.

A heti bevásárlást könnyebb elhagyni, mint gondolnánk. Észre sem vesszük, hogy mit iktattunk ki az életünkből, mert hála a korábbi gondos feltöltésnek, a kamrában van bőven alapanyag, sőt, ha fel akarjuk dobni az étkezésünket, akkor lemegyünk a pincébe egy kis savanyúságért, befőttekért, tehát élünk, mint Marci hevesen.

Azáltal, hogy nem járunk ki a sarki kisboltba bevásárolni, látszólag nem történik semmi. És tényleg mindig van valami, amit csinálhatunk abban az időben is, ami ily módon felszabadult. Felszabadult? Nem vesszük észre, hogy elkezdtük vágni magunk alatt a fát.

Kamra aztán apránként kiürül. Mivel azonban már időközben hozzászoktunk ahhoz is, hogy lejárunk a pincébe, ez még mindig nem olyan fájdalmas, és az időközben már megszokott többletmunkát nem tudjuk hirtelen kitenni az életünkből. Tehát lejárunk a pincébe és onnan tápláljuk magunkat. Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hol is volt az a sarki kisbolt, ahova régen, réges-régen kijártunk, és valójában enni is alig jut időnk a számítógép előtt. Előbb-utóbb elkerülhetetlenül kiürül a pince is. És mi ott állunk kétségbeesve. Nyilván, mondhatjátok, „Ági, rendelek pizzát”, de az a gyors segély, olyan, mint a sebtapasz. Nem jelent valódi megoldást.

A konyha feltöltése még viszonylag gyorsan megoldható. Persze arra is időt kell felszabadítani, hogy elmenjek a kisboltba és bevásároljak, de azt még valahogy meg tudjuk tenni.

A kamra feltöltése azonban már több energiát igényel tőlünk: gondosan meg kell tervezni, mire van szükség, és nem is biztos, hogy egyszerre van annyi pénzünk, időnk, energiánk, hogy mindent beszerezzünk.

A pince feltöltése pedig egyáltalán nem megy könnyen. A pincének pont az a jellegzetessége, hogy időszakokhoz kötött, hogy mikor tudjuk feltölteni. A gyümölcsök nyáron érnek, akkor tudunk befőtteket készíteni, vagy savanyúságot eltenni, de káposztát csak ősszel lehet savanyítani, a szőlőt is ősszel szüretelik, és a diót is csak akkor lehet összeszedni a fa alól. Hiába vásárolok tehát ezt-azt az éhségem gyors enyhítésére, hosszú távú biztonságot és stabilitást nem tudok megteremteni a tartalékok nélkül. Ehhez pedig idő kell. Mondhatjátok nekem, „Jó, Ági, de most komolyan, kinek van manapság kamrája, pincéje,… elvagyunk az ételrendeléssel, a fagyasztott kajákkal és minden rendben.” A táplálékok minősége egyértelműen meghatározza az egészségi állapotunkat és az életünk minőségét is.

A gyors és könnyen hozzáférhető megoldások nem segítenek a helyzeteden, sőt tovább is ronthatják azt. Visszatérve a kiégés kezelésére, ezen a ponton keresnek meg a legtöbben.

A kulcs a tudatosság. A kamrához és a pincéhez hasonlóan az életed minőségének a helyreállítása is idő és energiabefektetést igényel.

Ha kialakítod a számodra fenntartható energiamenedzsment rendszerét, könnyen felismered, hogyha megborul ez a finom egyensúly, és még időben korrigálhatod.

A háztartás-metafórára visszatérve: ha egyszer elmulasztod a bevásárlást, észbe fogsz kapni időben, hogy legközelebb ez ne forduljon elő. Arról nem is beszélve, hogy van, akinek nincsen egészséges élelmiszerekkel feltöltött konyhája, kamrája és pincéje, hanem van otthon fagyasztott pizza, liszt, cukor könnyen lehet, hogy mire rájön, hogy a helyzet nem fenntartható és elfogynak a tartalékai, már lesoványodott vagy meghízott annyira, hogy nem csak a tartalékokat kell már feltöltenie ezen a ponton, hanem magát is fel kell erősítenie.

Ezért kulcsfontosságú a fenntartható energiamenedzsment. Egy számodra jól működő ritmusban könnyen felismered, ha felborul az egyensúly és tudsz korrigálni. Nem fogsz megijedni egy időszakos stressztől vagy kimerültségtől, mert tudod, hogy hol és mikor tudod kiegyenlíteni a mérleget. A kulcs a tudatosság.

Te hogy állsz az erőforrásaiddal? Ha most mondani kellene valamit, a te konyhád, kamrád, pincéd hogy áll? Fel van töltve? Vagy már csak a fele, harmada van meg? Volt-e valaha tartalék? Újra kell-e tölteni valamelyiket? Adj magadnak egy kis időt, és válaszolj ezekre a kérdésekre. Érdemes. 

Kaszás Ágnes vagyok

coach

A Be on fire, don’t burn out! Fenntartható energaimenedzsment (nem csak) vezetőknek program megálmodója.
Örülök, hogy itt vagy! Nézz szét oldalamon, és ha kérdésed lenne hozzám, lépj velem kapcsolatba!

Youtube közösség

Amiért más pénzt kér én ingyen megosztom veled Youtube-on.

Csatlakozz az 5000 fős közösségünkbe!

Kövess engem!

olvastad már?

További bejegyzések

Energiamenedzsment stresszes időszakban

Az előző cikkekben írtam a stressz fogalmáról, hatásairól, fontosságáról, és arról, hogy miért elengedhetetlen a rendszeres stresszoldást beépíteni a hétköznapjainkba. …

elolvasom

Stresszoldás szintjei

Ha már olvastad az előző blogcikkeket, akkor remélem, nincs kétséged afelől, hogy a stresszt érdemes rendszeresen oldani, kezelni – rutinszerűen, …

elolvasom

Stressz és kreativitás

Te is a kreatív szakmában dolgozol? Tartalmat gyártasz, webfelületeket tervezel, írsz, ékszereket tervezel, vagy valamelyik művészeti ágban tevékenykedsz? Akkor bizonyára …

elolvasom