Szükséges-e a kreativitás a coaching folyamatában? Mitől válik egy coaching ülés kreatívvá? Ezt a kérdéskört járom most körbe az alábbi cikkben.
A nehéz helyzetek és a problémák megoldása kreativitást igényel: a coaching annak az eszköze, hogy ez a kreativitást ezt elő tudjuk hívni vagy fel tudjuk szabadítani a hozzánk forduló másik személyben. Ehhez magának a coach-nak is képesnek kell lennie saját kreativitását életben tartani és aktivizálni.
A kreativitás működése és működtetése számomra az egyik legizgalmasabb témakör.
A kreatív problémamegoldás alapvető eszköze maga a kérdezés. A kérdések arra stimulálják az emberi agyat, hogy addig keresse a választ, amíg meg nem találja. A jól feltett kérdés olyan, mint a főzés során a só: esszenciális. Legyen szó bár sós vagy édes étkekről, a só – legalább egy csipetnyi – kihagyhatatlan. Nem mindegy azonban a mennyiség, az időzítés, és a minőség sem. Tudni kell megfelelően adagolni.
A kérdések mellett lehetőségünk van egyéb eszközök használatára is, amelyek segítségével a másik személyt abban tudjuk támogatni, hogy az adott esetben már sokszor átgondolt problémakörre más nézőpontból tekintsen. A nézőpontváltás kulcsfontosságú: olykor egy-egy téma körül olyan mentális, érzelmi korlátokat alakítunk ki – többnyire nem tudatosan – amelyek szinte ellehetetlenítik, hogy valóban minden oldalról szemügyre tudjunk venni egy kérdést. Agyunk mindig az ismerős megközelítéseket részesíti előnyben: ez nem csak a tartalomra vonatkozik, hanem a megközelítés hogyanjára is: gondolkodási folyamatainkra. Könnyen elképzelhető, hogy egy fajta gondolkodási sémában – ami egyébként egy nagyon alapos, igényes gondolkodási minta – már minden lehetőséget számba vettünk, és mégsem jutottunk előre. Ilyenkor különösen hasznos, ha a coach kezében van olyan nem szokványos, játékosabb eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a coachee „kizoomoljon” az adott helyzetből, és képes legyen azt egy másik szögből nézni, vagy éppen eltávolodva, azt egy szélesebb kontextusba helyezni. Sokszor már olyan apró változtatások is segíthetnek, hogy pl. az ügyfél ne ülve gondolkozzon, hanem sétálva, vagy jelenítse meg a kérdéskört valamilyen szimbolikus módon tárgyakból kirakva. Ez mind abban támogatja, hogy meg tudja törni a végtelennek és eredménytelennek tűnő gondolkodási kört. Az általam „kizoomolás”-nak nevezett nézőpontváltás nagyon erőteljes felismeréseket hozhat: mintha egy néző a moziban csak a vászon jobb felső sarkát nézné, és nem értené, mi tetszik a többieknek ezen az unalmas filmen. Ahogy kizoomol, láthatóvá válik a teljes(ebb) kép, és ezáltal új élményekkel gazdagodhat és sok minden új értelmet nyerhet.
A kreatív módszerek használata nem csupán egy eszköztárat jelent, amit a coach, – mint egy képzeletbeli szerszámosládából – előkap a megfelelő pillanatban. A kreatív gondolkodásmódra magának a coach-nak is nagyon szüksége van, hiszen ebben a játékban a lényeg pont az, hogy egy adott eszközt használhatunk sokféle helyzetben. Sőt: minél inkább szokatlan a felhasználási mód, annál eredményesebb lehet, annál inkább képes lehet a coachee-t kiemelni abból a gondolkodásból, amiben úgy érzi, megrekedt. Egy-egy jó gyakorlat magát a coach-ot is fejleszti, tanítja és inspirálja.
Mindehhez nagyfokú bizalom szükségeltetik: bizalom az ügyféltől a coach felé („jó kezekben vagyok”), a coach felől az ügyfél felé („képes megoldani a problémáját”), a coachnak pedig érdemes bíznia a kreatív, játékos eszközök erejében, és kíváncsian figyelni, felfedezni, merre viszi, tereli ügyfelét, őt és magát az egész coaching folyamatot egy-egy eszköz. Meglepetésszerű megoldási javaslatok születhetnek az ügyfél fejében. A kreativitás sajátja, hogy a coach és az ügyfél mozgásterét kitágítja a végtelenbe, és az új felismerések mindig emlékeztetnek bennünket arra, – bármelyik székben ülünk is – hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetben is megbújik valahol a megoldás: csakúgy, mint ahogy Nagy Sándor átvágta a gordiuszi csomót.
Ha a kérdezés a só, a coach kreatív eszköztára lehet a fűszeres fiók, ahol a variációk (mit mivel, milyen arányban) száma végtelen. A fűszerek segítik azt is, hogy a coach maga se fáradjon bele a coaching alkalmakba, ne égjen ki, és képes legyen újból és újból felfedezni hivatása szépségét, örömeit, hogy tudjon belőle töltekezni.
A kreativitás életben tartása tehát mind a coach, mind az ügyfele számára kulcsfontosságú. Ezért minden olyan új eszköz, ami fűszerként feldobhatja, különlegessé teheti a coaching üléseket, kincset ér.
Vannak fűszerek, amelyeket inkább télen szeretünk ízlelni, vannak, amelyek inkább nyáron esnek jól, és ugyanígy vannak módszerek, eszközök, gyakorlatok, amelyek egy időszakban nagyon „kézre állnak”, majd lassanként máshoz támad kedvünk. A coach képzések legnagyobb ajándéka pont az a sokszínűség lehet, amelyen keresztül megtapasztalhatjuk, hogy a hivatásunk gyakorlásának módja egy életen át színesíthető, formálható, és a saját fejlődésünkhöz, egyre gyarapodó tapasztalatunkhoz és időről-időre változó terveinkhez, igényeinkhez, vágyainkhoz igazítható.
Így a coaching egy win-win élménnyé válik, amelyben mindkét résztvevő fél fejlődik, töltődik, és valódi örömre lelhet.
