Ahogy az előző blogcikkben láthattátok, izgalmas lehetőségeket nyithat meg egy szokatlan megközelítést igénylő feladat.
Folyassuk a sort két másik kedvencemmel!
3. Lego
A Lego az egyik legkedvesebb coaching eszközöm.
Középvezető férfi ügyfelem egy nagy nemzetközi szervezetnél dolgozik. Kiégés közeli állapotban keresett fel. Számos okot sorolt fel, miért nem akar váltani, miért éri meg neki a szervezetben maradnia, ám az egyre súlyosabb tünetek arra hívták fel a figyelmét: mindenképpen változtatnia kell. Fontos, hogy a coaching mellett akkor már járt orvosnál és pszichiáternél, akik a testi tünetek kezelésében segítettek neki.
Mivel elmondása szerint már többféle terápián járt, ismerős volt neki sok kreatív módszer, nyitott volt arra, hogy lego figurákból jelenítse meg a mostani helyzetét. A lego bábu, amelyik őt személyesítette meg, egy kompakt kis dobozban ült, szorosan körbevéve mindenféle modern eszközzel és kényelmi darabbal. A kis doboztól távolabb szigetszerűen elhelyezett különféle tárgyak az őt munkán kívül érdeklő területeket szimbolizálták, pl. színház, rádiózás. A konstellációra nézve megállapította: „Itt van minden körülöttem, és mégis mennyi minden hiányzik!” Azt kérdeztem, mit szeretne változtatni itt ezen a lego összeállításon. Több lehetőséget is kipróbált: kivette a bábut a dobozból, és odatette az egyik szigetre, majd a másikra, de ez nem volt megnyugtató. Közelebb húzta a szigeteket a dobozhoz, de ezt nagyon fullasztónak találta. A dobozt nem akarta szétszedni, mert „ez így egyben egy adottság”. Végül is úgy döntött, hogy a doboz aljára kerekeket szerel, amelyek lehetővé tették, hogy az emberke a dobozzal együtt – továbbra is abban ülve – szabadon mozoghasson a szigetek között. Ahogy így tologatta az újonnan megalkotott járművét, rájött, hogy ezelőtt a pozíciója előtt a munka mellett is talált mindig időt és alkalmat arra, hogy valamelyik hobbijának teret adjon. A jelenlegi munkája azonban kezdetben annyira lelkesítette, és beszippantotta, hogy nem hiányzott neki semmi más tevékenység. Mostanra azonban annyira elfáradt, hogy már úgy érzi, nincs ereje másfajta tevékenységhez, „örülök, hogy túlélem a napokat”. Ahogy nézegette az alkotását, arra jutott „Azért egy-egy színházi estnek mégis csak bele kellene férnie az életembe, egy jó darab hetekre fel tudott tölteni.” Ettől a gondolattól teljesen belelkesült, és eldöntötte, hogy még aznap kinéz egy színdarabot, amit mihamarabb beiktat a naptárjába.
A változáshoz energia kell. Kiégés esetében még ahhoz is energia szükséges, hogy megtanuljunk újra pihenni. Ezzel a döntéssel ügyfelem elindított egy újra-töltekezést az életében. Inspiráló volt látni, hogy amikor újra elkezdjük táplálni a saját belső igényeinket, akkor mennyi energia szabadul fel.
4. Állat választás
Egy állatfigura, mint szimbólum, sokat segíthet abban, hogy újra felidézzük valamelyik adottságunkat, erősségünket, amiről esetleg már megfeledkeztünk.
Ügyfelem egy nagy multicégnél HR vezető. Négy kutyája van, férjével közösen rendszeresen járnak kutyaparádékra, nagyon szereti az állatokat. Jelenlegi munkahelyén jól érzi magát, de az előző cégnél olyan kemény stresszhelyzetet kellett elviselnie, ami az állapotára máig kihat. Magát egy erősen versengő típusnak látja: „Nincs olyan helyzet, amit nem tudok megoldani, mégis leginkább a harc közben vagyok elememben.” Nagyon erős az analitikus készsége, járt már terápián, ezért tényszerűen darálja le nekem, hogy honnan ered az ő verseny-orientációja, és mi hogyan járult hozzá ahhoz, hogy ő ennyire maximalista legyen. A téma, amivel hozzám fordult, az energia menedzsmenthez kapcsolódik:
„Egyre fáradtabb vagyok, amit pár éve még könnyedén elviseltem, az ma sokkal több erőmet emészti fel. Nem a munka fáraszt, hanem az ítélkezés.”
Ahogy beszél, szembetűnő, hogy milyen kész panelei vannak a helyzet leírására. Tudva, hogy az állatok világa közel áll hozzá, megkérdezem, van-e kedve egy „állati jó” nézőpont-váltást kipróbálni, hátha van még valami újdonság számára ebben a helyzetben.
Nyitott és kíváncsi. Arra kérem, mondja meg, milyen állat lenne az ő „munkahelyen dolgozó énje”. Pár másodperc után rávágja: antilop. Mi az erőssége az antilopnak? Kecses, okos. Gyors. Szinte szárnyal, amikor futhat a végtelen terepen. Látszik az arcán, hogy elmerült a képben, ezért csendben vagyok. Legalább egy perc telik el teljes csendben, ügyfelem a belső képében van elmerülve. Egyszer csak megdöbbenéssel a hangjában szinte felkiált: „Ez az antilop folyton menekül!” És hirtelen beindul egy szóáradat: az antilopról kiderül, hogy valójában nem azért fut, mert annyira élvezi, hanem mert folyton üldözi az oroszlán, ezért nincs más megoldás, muszáj futnia, az életéért fut.
Miután visszatérünk a jelen pillanat valóságába, megkérdezem, lenne-e kedve választani az antilop helyett egy másik állatot, aki lenni szeretne a munkahelyi szerepében. Egy pillanatnyi gondolkodás után nevetve azt mondja:
„Haha, rinocérosz!!... na csak viccelek, csak most ez jutott eszembe, majd gondolkodom ezen a kérdésen a következő alkalomig.”
A következő alkalommal szinte alig köszön, és már mondja nagy lendülettel:
„Emlékszel, hogy azt mondtam, hogy rinocérosz? Hát nem fogod elhinni: tényleg a rinocérosz! Először elhessegettem, hogy ugyan már, az nem lehet, hát mégis, hogy néz ki az az állat. De aztán semmilyen más állat nem stimmelt. És visszatértem a rinocéroszhoz. És mivel nem sokat tudtam róla, hát utánaolvastam. Képzeld: a rinocérosz elképesztő gyorsan fut! És nagyon kedves állat! Mindemellett rendkívül stabil, nyugodt, nem agresszív.”
Ügyfelem teljesen fel volt villanyozva. Talált egy mintát, ami neki inspirációul szolgál abban a folyamatban, amikor az eddig jól bevált minta (antilop) már nem szolgálja az ő javát, és egy új működési módot szeretne kialakítani annak érdekében, hogy ne merüljön ki, hanem jól legyen a munkahelyén, és élvezze a munkát – fenntartható módon.
Ez az alkalom is egy nagyon szép példája annak, hogy a racionális gondolkodási keretekből kilépve egy másik dimenzión keresztül valódi újdonságokat tudunk megfogalmazni, amelyeket aztán a valós életbe vissza tudunk plántálni.
Összegzésképpen
A játékos eszközök lehetővé teszik az emberek számára, hogy úgy léphessenek ki a gondolkodási komfortzónájukból, hogy közben teljesen biztonságban vannak: hiszen ez csak játék. A nyomasztó helyzetek könnyedebbekké válnak már pusztán attól, hogy másképp jelenítem meg őket.
Az kisegér és az oroszlán meséjében az oroszlán karmai közé került kisegér az életéért könyörögve felajánlja, hogy ha az oroszlán bajba kerül, majd ő segít neki. Az állatok királya ezen akkorát nevet, hogy jókedvében megkíméli az egérke életét. El sem tudja képzelni, hogy egy ilyen picinyke állat valaha bármiben is segíthetne neki. Amikor azonban a vadászok által kifeszített háló rabul ejti, a kisegér betartja ígéretét, és a kötelet elrágva megmenti az oroszlán életét.
A kreatív eszközök számomra ilyen kisegerek, és mindig nagy élmény, amikor egy „oroszlán” megtapasztalhatja a – sokszor valóban életmentő – segítségüket.
