Az eddigiek alapján az lehetett a benyomásod, hogy ahogy haladunk a kiégés felé, az olyan, mint egy vonalzó. Egy egyenes vonal, ahol a lépések egymást követik, és minden egyes lépés egyszeri és megismételhetetlen. Ez a lineáris szemléletmód a nyugati gondolkodásnak a sajátja. Inkább bal agyféltekés, racionális megközelítés. Létezik azonban jobb agyfélteke is és a hozzá kapcsolódó ciklikus gondolkodásmód. Mit jelent ez? És miért fontos itt, amikor a kiégésről beszélgetünk?
A ciklikus gondolkodásmódban az eseményeket rendszeresen ismétlődő mintázatokban helyezzük el, és azzal a feltételezéssel élünk, hogy minden hasonló típusú esemény ismétlődni fog az életünk során, legfeljebb a kontextus változik.
Olyan ez, mint a hegymászás: A csúcsra nem egyenesen mászol fel a hegy egyik oldalán, hanem körkörösen követed az ösvényt, ami felvisz a hegy tetejére. Ahogy mész körbe-körbe, egyre magasabbra és magasabbra, időről időre mindig elérkezel a hegy északi oldalára. Lehet, hogy már magasabban vagy, de az megint a hegy északi oldala. Más a kontextus, más a nézőpontod, de van valami, ami azonos.
Hogyha a kiégés is kapcsolódik egyfajta ciklikussághoz, körkörösen rendszeresen ismétlődő sémákhoz, akkor fel kell ismernünk, hogy a kiégés is rendszeresen visszatérhet az életünkbe. Ez pedig azt jelenti, hogy nem elég egyfajta hátra arccal kilépkedni a burnout állapotából, mert nem fordíthatunk neki örökre hátat, hanem elengedhetetlen egy olyan fenntartható energiamenedzsment rendszer kiépítése az életünkben, amely biztosítja a hosszú távú egyensúlyt.
Ha úgy gondolunk a kiégéshez vezető útra, mint egy egyenes vonal, akkor logikus, hogy az onnan való kilábalás iránya is egy másik egyenes vonal a másik irányba. A kiútra viszont gondolhatunk úgy is, hogy egy kör végére érve új ciklust kezdünk, remélhetőleg a felfelé vezető spirál ívén. Ha felismerjük a burnoutot és megküzdünk vele, akkor életünk legnehezebb élményéből a legnagyobb ajándékává válhat. A kiégés tüneteinek mindegyike azt a célt szolgálja, hogy figyelmeztessen, állj meg, mert ez így tovább nem mehet.
A ciklikusság a keleti gondolkodásmódnak a sajátja. Ezt a szemléletet teljesen áthatja a természetközeliség, és az az alapvetésük, hogy az ember csak akkor lehet jól, ha az őt körülvevő természettel egy ritmusban él és működik. Csak a természetre hangolódva teremthetünk harmóniát. Számos, több ezer éves módszertan veszi alapul az évszakok, a természet körforgását, az élet és halál ismétlődő ciklikusságát, ilyen a hagyományos kínai orvoslás, az ájurvédia Indiában.
Maradjunk az évszakok példájánál, ehhez mindannyian tudunk csatlakozni. Miről szól ez a ciklikusság az energiamenedzsmentre vetítve?
A tavasz energiája, a lendület energiája, a kezdeté. Az élet újraindul, sarjadnak a növények, rügyeznek a fák, virágok bújnak ki a földből. Energikus, lendületes időszak. Ezt követi a nyár, ahol az energiák a csúcson vannak. A napfény perzselő, a gabona beérik, és a nappalok ilyenkor a leghosszabbak. Az ősz a gyümölcsbetakarítás, a szüret ideje. Elkezdenek rövidülni a nappalok és az emberek ráhangolódnak arra, hogy következik egy olyan időszak, ahol egyre inkább befele fogunk húzódni, a külső térből a belső térbe vonulunk. A tél beköszöntével a természetben csend van. Nem nő semmi, nem kell semmit megmunkálni, az ősszel elvetett búzaszemek békésen ültek a föld mélyén, ezzel a csendes hótakaróval, hideggel pont erre a békére és nyugalomra van szükségük ahhoz, hogy tavasszal majd kihajthassanak a földből Ebben a csendben még a fákban keringő nedv is leáll, az állatok visszahúzódnak odvaikba, és az ember is hagyományosan ilyenkor a házban belül végezhető munkákra koncentrált. Látszólag nem történik semmi, mégis elengedhetetlen ez a megállás.
A tél tehát kikerülhetetlen. A megállás, a pihenés és a csend előfeltétele annak, hogy tavasszal újraindulhasson az élet.
Ezt a megközelítést csak kiégésre vetítve vegyünk például egy projektet. Hogy néz ez ki? Amikor elindul a projekt, hirtelen nagyon sok minden vár ránk, felpörgőben vannak az események, lendület, lelkesedés kíséri ezt a fázist. Ez a tavasz a projekt életében. A nyár energiája megfeleltethető annak a szakasznak, amikor a munka már kibontakozott, halad minden a maga ritmusában. Majd elérkezik az ősz, a kiteljesedés, amikor learatjuk a munka gyümölcsét. És most jönne a tél. Ha hagynánk… de mi nem hagyjuk.
Amikor a kiégés-kezelés kiégés-megelőzés témájában tréninget tartok, el szoktunk végezni egy gyakorlatot. Ebben a gyakorlatban megjelenítjük, hogy hogy néz ki egy-egy vezetőnek a saját projektciklusa. Nagyon látványos, amikor mindenki rádöbben, hogy sorra járja be a tavasz, nyár, ősz, tavasz, lépéseket. A tél szakaszába senki nem lép. “Erre nincs idő.” – Ezt szoktam hallani.
Ha innen nézzük, a burnout nem más, mint a tél, amelyet olyan sokáig hanyagoltunk, hogy egy idő után eljön értünk és elvisz minket a maga birodalmába. Lefagyaszt, reménytelennek tűnő sötét éjszakákat hoz, hideget, amelyben nincs az a tűz, ami át tudna minket melegíteni.
És hogy erre is mondjak egy mese analógiát, a tél olyan, mint a Csipkerózsika meséjében a XIII. Tündér, akit nem hívtak meg a keresztelőre, de mégis eljött. Viszont áldás helyett átkot hozott a hercegkisasszonyra és az egész udvartartásra.
Úgy tűnik tehát, hogy a tél nem kikerülhető. Egy ideig hanyagolhatjuk a feltöltődést, de aztán testünk, lelkünk megálljt parancsol. Fontos, hogy megértsd, hogy ez érted történik, hogyha felismered ezeket a jelzéseket, döntesz és változtatsz az életeden, akkor ugyanúgy, mint a mesékben, hétszerte szebben és hétszerte erősebben folytathatod az utadat. A saját életemben és az ügyfeleim életében is látom, hogy időről időre eljön annak a lehetősége, hogy megálljunk, megpihenjünk. És ilyenkor döntést kell hoznunk. Valóban megállunk pihenni? Vagy ezt a lépést átugorjuk?
Nincs univerzális recept arra vonatkozóan, hogy kinek mennyi pihenésre van szüksége, milyen ritmusban lenne ideális a szünettartás, töltődés.
De ha körülnézünk, az élet maga tálcán kínálja az erősen javallott ritmust. Mire gondolok? Nappal tevékenykedj, éjjel aludj! Heti szintre bontva minden kultúrában erősen tartja magát a heti egy pihenőnap gondolata. Havonta lehetnek ünnepeink, amelyek alkalmat adnak a lecsendesedésre, a szeretteinkkel való kapcsolódásra. Régen a paraszti világban hagyományosan voltak tiltó napok, amelyeken vagy egyáltalán nem lehetett dolgozni, vagy bizonyos tevékenységek tiltottak voltak. Erre visszatekintve sokszor nem értjük, mi értelme volt ennek vagy annak? De azok, akik benne éltek, alkalmazkodtak ezekhez a szabályokhoz, és ha nem is volt tudatos, ez az ő javukat szolgálta. Negyedévente pedig itt vannak a változó évszakok. Én személy szerint nagyon jól tudom alkalmazni a negyedéves tervezés ritmusát.
Nyilvánvalóan céges projektek nem csak tavasszal kezdődnek, ősszel is indulhatnak komoly munkafolyamatok, sőt pénzügyi területen az év vége kifejezetten hajtós. Érdemes azonban vezetőként átgondolni, hogy a csapatom motivációjának fenntartása érdekében milyen ritmust tartunk egy éves vagy féléves időszakban. A cél nem az, hogy mereven ragaszkodjunk egy struktúrához, csak úgy, hanem hogy megtaláld a hozzád és a csapatodhoz illő ritmust, amelyben hosszú távon jól vagytok és jól tudtok teljesíteni. Ha érdekel a fenntartható csapatdinamika, akkor iratkozz fel a csatornánkra, hogy értesülj az ezzel kapcsolatos anyagokról!
Ezt egy fokkal könnyebb megvalósítani akkor, ha magad ura vagy. Munkavállalóként nem olyan egyszerű. A kulcs az, hogy megértsd, az apró lépések is számítanak. A lényeg a rendszeresség. Tudnod kell magadról, hogy pihenésre van szükséged, és ennek biztosításáért elsősorban te felelsz. Akkor is, ha a szabadság kérelmedet más hagyja jóvá. Teret kell adni minden évszaknak az életünkben.
