Tűzvész a garázsban

Egy nap hazaérve kinyitottam a garázsajtót, és megtántorodtam a kidőlő tömény füsttől. A következő pillanatban a garázs már lángokban állt. Noha a baj számomra csak ebben a percben vált érzékelhetővé, valójában a vasajtó és az erős falak a tűz kigyulladásához vezető folyamat már órákkal korábban elkezdődött. Kívülről akkor sem látszott semmi, amikor belülről már mindent füst borított.

De hogy lehet az, hogy senki nem vett észre semmit?

Egy ember életében a kiégés ugyanilyen láthatatlanul kezdődik. A legnagyobb baj nem az, hogy a körülöttünk levők nem veszik észre, nem látják, hogy én min megyek keresztül. A baj az, hogy magam elől is eltitkolom, vasajtók mögé zárom saját igazságomat, és ez a belső hang csak úgy tud felszínre törni, ha a garázsajtó felemelkedik…

Vannak köztünk olyanok, akiket belül emészt valami, de magam elől is jobbnak látom a tüzet biztonságos vasajtó mögé zárni.

Azt könnyen el tudjuk képzeli, hogy milyen az, ha egy ház kiég: a falak állnak, de belül minden üres.

Mi történik a láthatatlan vasajtó mögött a lelkedben? A vasajtó célja eredetileg a védelem a külső támadásokkal szemben. De hogyan lehet megakadályozni, hogy ne forduljon saját magunk ellen – azáltal, hogy hűségesen leplezi, eltakarja a belső valóságot?

Vajon nem rejtünk-e el mi is gyakran a minket emésztő fájdalmat, félelmet vagy elégedetlenséget egy biztonságos vasajtó mögé abban a reményben, hogy így jól megúszhatjuk a szembesülést?

A baj nem az, ha a körülöttünk levők nem látják, mi van a falak mögött, hanem az, ha idővel magam is elfelejtem, hogy mit zártam be a vasajtó mögé.