Teremts egyensúlyt a tested bölcsességére hangolódva

Mi a probléma?

Az egyensúly megteremtése az emberi élet egyik kulcs motivációja. Ha kibillenünk egyensúlyi állapotunkból, azt megérezzük. Amíg jól vagyunk, talán fel sem tűnik, mert ez az emberi létezés természetes állapota. Az egyensúly hiányát azonban könnyebben felismerjük.

Az egyensúlytalanság állapotához is hozzá lehet azonban szokni. Agyunk arra törekszik, hogy minél nagyobb biztonságban tartson minket, legfőbb prioritása a mi túlélésünket biztosítani. Így fordulhat elő az a gyakori helyzet, hogy ugyan tudatában vagyunk – akár felvállaltan, akár csak valahol mélyen belül – annak, hogy állapotunk nem ideális, mivel nem látjuk a kiutat, és hiába küzdöttünk, küzdünk, nem vagyunk képesek megoldani a problémát, hát beletörődünk, elfogadjuk a helyzetet, és elengedjük a jobb életminőség iránti vágyunkat.

 

Tudat alatt azonban az egyensúlytalanság folyamatos stresszt generál a szervezetünkben. Ez a stressz az agyunkban állandóan csak a túlélési programot fogja „futtatni”, amelynek alapvető stratégiája minket benne tartani abban a helyzetben, ami számunkra ismerős – akkor is, ha az a helyzet történetesen nem kívánatos már számunkra.

Meg kell értenünk agyunkat. Egy mindent felülíró prioritás szerint működik: ha valami biztonságosnak ítél, akkor azt beengedi az életünkbe, ha nem, akkor stresszt generál, hogy visszatartson, megmentsen minket. Ellehetetleníti az adott helyzetben a tisztánlátási képességünket, és az automata üzemmódra kapcsol át, ahol nem kell gondolkoznunk, csak szinte gépiesen ismételjük mindazt, amit már eddig is, és ahogyan eddig is csináltuk. Ezt kulcsfontosságú megérteni: az agyunk számára azok a viselkedési mintáink biztonságosak, amelyeket már olyan régóta gyakorolunk, hogy automata üzemmódban, gondolkodás és a valódi választás lehetősége nélkül végzünk.

Ha tehát valamikor el is jön az a pillanat, hogy megfogalmazom magamnak azt, amiben változtatni szeretnék az életemben, az idegrendszerünkbe beépült, megszilárdult automata mechanizmust kell lebontanom, és egy új működési módot felépítenem oly módon, hogy az agyam számára világossá teszem, hogy az új modell valóban biztonságos – dacára annak, hogy egyelőre ismeretlen, mivel új.

Minden, ami új, szükségszerűen bekapcsolja agyunk extra „őrző-védő” funkcióját, és árgus szemekkel figyeli, hogy vajon ez az új dolog nem jelent-e veszélyt ránk. Magyarul stresszt élünk meg minden egyes újító szándék alkalmával. Lehet, hogy eleinte ezt nem érzékeljük, mert a kezdeti lelkesedés ad egy olyan lendületet, amellyel az agyunk őrző rendszerén átslisszolhatunk, de pár nap vagy hét elteltével – ha nem végzünk alapos munkát – az idegrendszeri működés visszavisz minket a régi, ismert minták gyakorlásához.

Eddig az agyról beszéltem sokat, és úgy tűnhet fel, mintha ő lenne minden probléma forrása, mivel olyan „merev” és „rugalmatlan” és „elzárkózó”.

Valójában azonban a félelemnek ezzel az ősi aktiválási mechanizmusával nagyon sok valódi veszélytől megment minket.

Mi a megoldás?

Hogyan tudjuk semlegesíteni ezt a stressz reakciót? Hogyan tudjuk agyunkkal „megértetni”, hogy nincs vész? Hogyan tudnánk beszélni a fejével?

A válasz a testünkben rejlik. A kineziológia olyan egyszerű és hatékony gyakorlatokat fejlesztett ki, amelyeknek gyakorlásával, elvégzésével lekapcsolhatjuk a vészcsengőt, és megszüntethetjük a stressz állapotot.

Ennek eredményeképpen újra képesek leszünk a helyzetünket tisztán látni, és tudatosan dönthetünk arról, hogy milyen viselkedési módot választunk.

Ezért nagyon fontos elsajátítanunk azokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a testi-lelki egyensúlyi állapotunkat helyreállítsuk. A jó hír az, hogy ezt nem felépíteni kell, ezt nem megteremteni kell, mert ez mindannyiunkban ott van. Pont úgy, ahogy egy lakást ki kell takarítani ahhoz, hogy jól érezzük magunkat benne, és rendszeresen kell a szobákat szellőztetni, a testünkből is ki kell pucolni azokat a feszültségeket, amelyek időről-időre – az élet természetes menetének eredményeképpen – felgyűlnek bennünk.

Nyilván minden lakásban kell időnként egy alaposabb nagytakarítás, de egyáltalán nem mindegy, hogy a hétköznapok során rendet tartunk-e, hetente kitakarítjuk-e a lakást, vagy csak várunk karácsonyig, hogy az év minden szennyét egyszerre kelljen kipucolnunk.

Mivel foglalkozunk tehát ezen a tréningen?

  • Megérted, hogy mi történik az agyadban és az idegrendszeredben a stressz hatására (ettől garantáltan motivált leszel annak oldására)
  • Megtanulod, hogyan jelzi a tested a stresszt
  • És hogyan jelzi, amikor az egyensúlyi állapot felé tartasz vagy abban vagy
  • Elsajátítasz néhány olyan gyakorlatot, amelyek könnyedén elvégezhetőek gyakorlatilag bárhol, bármikor, és amelyeknek eredményeképpen az agyadban lekapcsol a vészcsengő
  • Mindezek eredményeképpen megtapasztalod az erődet, és azt a felszabadító tudatot, hogy igenis van lehetőség a változtatásra.

Kinek javasolt ez a tréning?

  • Aki úgy érzi, hogy szeretne felelősséget vállalni a döntéseiért
  • Aki változtatni szeretne, de nem tudja, hogyan induljon el
  • Aki úgy érzi, egy helyben topog
  • Aki szorong

Kinek nem javasolt?

  • Aki csodát vár néhány gyakorlattól
  • Aki azt gondolja, hogy másoknak kell megváltozniuk ahhoz, hogy ő jobban lehessen végre