Kreatív korporáció – A kreatív vezető

Hogyan lehet agyunkat kreatív üzemmódba helyezni? Hogyan férhetünk hozzá alkotói, problémamegoldó képességünkhöz, hogy végre tényleg a „dobozon kívül” tudjunk gondolkozni?

Mi a probléma?

A cégeknek egyre több kreatív, nyitott szellemű munkatársakra van szükségük ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak egy folyamatosan változó piacon.

Ezzel egyidejűleg azonban a cég működéséhez szükséges keretek szükségszerűen behatárolják a változás lehetséges dinamikáját, a munkavállalókra nehezedő teljesítmény-elvárásból fakadó nyomás pedig ellentétes irányban hat: blokkolja a kreativitást.

kreativivtasA kérdés tehát ez: hogyan lehet a céges kereteken belül – vagy azokat csak apránként, fokozatosan változtatva – aktiválni azt az értékes kreatív potenciált, ami a munkavállalókban, a cégvezetőkben rejlik?

A változás dinamikája két irányú: egyrészt a vállalati kultúra kívülről az egyén irányába fejt ki stimuláló vagy blokkoló hatást. Másrészt az egyes munkatársak szellemi és lelkiállapota is kikerülhetetlenül formálja a vállalati közeget. Az előbbi könnyebben kontrollálható, központilag meghatározható – kérdéses azonban, hogy milyen mértékben épül be valójában.

Az utóbbi – az egyes munkatársak saját fejlődése – nehezebben megvalósíthatónak tűnhet, de az eredmény stabilabb, a befektetett energia biztosabban megtérülhet.

Mi a megoldás?

Egy több ezer, de akár csak több száz főt foglalkoztató cégnél nyilván illuzórikus lenne az összes munkatárs egyéni stresszoldásának megvalósítása céges kereteken belül.

A közép-és felső vezetők önismerete, személyiségfejlődése azonban önmagunkon messze túlmutatva fejt ki pozitív hatást, átívelve azt a szakadékot, amely a szükséges vállalati keretek stabilitása és a munkavállalók egyéni fejlődése között tátong.

A változás azonban csak akkor fejtheti ki ezt a hatást, ha mélyre ható és maradandó. Ebben segítenek az ún. harmadik generációs módszerek, amelyek integrálják a mentális, az érzelmi és a fizikai síkot.