Kreativitásfejlesztés

Az emberek többsége a kreativitás szó hallatán Picassora gondol, vagy más képzőművészekre, akik rajzolnak, festenek, építenek, vagy valami kicsit őrült dolgot tesznek, ami nem hasznos.

A kreativitásra sokan hajlamosak úgy gondolni, mint egy luxus képességre, amiből olyasmi születik, aminek az élvezete szintén luxus: lehet nézegetni, gyönyörködni benne, de nem feltétlenül elsődleges fontosságú.

Az ember ugyanakkor alkotó lény

Az alkotás folyamatában mindig valami ÚJ születik. Nem feltétlenül minden részében új, lehet pusztán két már ismert gondolat összekapcsolása, vagy egy új kérdés felvetése.

Vajon miért nem jön (vagy nem mindig) a szuper ötlet a brainstorming perceiben, amikor ott ül a főnököd, a magadnál esetleg kreatívabbnak gondolt kollegáid, amikor öltönyben és kiskosztümben ülsz/feszengsz egy széken, szorít a hegyes orrú csinos cipő / nyakkendő, és azon izgulsz már előre, hogy „Te jó ég, csak jusson eszembe valami értelmes“ ?

Kezded már sejteni, miért nem EKKOR ugranak be a jó ötletek, és miért a másnapi vagy a reggeli zuhanyzás alkalmával?

Jól gondolod: a stressz miatt.

Stressz hatására a két agyféltekénk közötti harmonikus együttműködés megszűnik, így nem férünk hozzá agyunknak azon részeihez, amelyek a kreativitásért felelősek. A stressz egy teljesen normális reakció, amely ősidők óta az ember túlélését szolgálja.

A túlélést pedig úgy szolgálja, hogy az előttünk álló végtelen számú cselekvési lehetőséget agyunk három opcióra szűkíti:

  • Ha a veszély forrása leküzdhetetlennek tűnik, fuss!
  • Ha a veszély forrása leküzdhetőnek tűnik, üss!
  • Ha a veszély váratlan, vagy minden mozdulat csak ronthat a helyzeten: maradj veszteg!

Az egyes opciókon belül aztán a testünk és elménk együttműködve elképesztő eredményeket képes produkálni. A saját határainkat is túlszárnyaljuk erőben, sebességben, találékonyságban, ha arról van szó, hogy az életünket kell menteni. Minden figyelmünk, minden idegszálunk ebben támogat minket.

A harmadik opcióról, a leblokkolásról, mozdulatlanná merevedésről kevesebbet beszélünk, mint az üss vagy fuss reflexről. Ez a megbénító félelem területe, amikor azért vagyunk képtelenek kreatívan gondolkozni, mert teljesen be vagyunk zárva a saját kis dobozunkba, a saját problémánk által körülhatárolt világunkba.

Mit tehetünk azért, hogy aktiválni tudjuk a két agyfélteke harmonikus együttműködését, és ezzel együtt beindítsuk a kreatív áramlást a gondolatainkban is?

Léteznek olyan egyszerű gyakorlatok, technikák, amelyek azt az üzenetet küldik az agyunkba:

Nincs veszély! Minden rendben van! Lekapcsolhatod a vészcsengőt!

Ezek azért nagyon hatásosak, mert a túlterhelt, és túlfeszített elme számára enyhülést hoznak.

A stressz lekapcsolása után pedig érdemes lehet megnézni, hogy vannak-e olyan tudatalatti mintáid, amelyek akadályoznak abban, hogy alkotóerődnek teret merj adni.

Félsz-e attól, hogy „nem lesz elég jó”, amit csinálsz, vagy hogy „mit fognak szólni” mások? Ezek a tudat alatt megbúvó félelmek azonban feloldhatóak.

Miért érdemes ezekkel foglalkozni?

  • Hogy végre tényleg képes legyél „a dobozon kívül” gondolkozni
  • Hogy időt és energiát spórolj meg egy alkotó folyamatban, legyen az egy szerződés megírása, egy prezi elkészítése vagy egy saját kreatív projekt megvalósítása
  • Hogy legyen bátorságod megmutatni, ami benned van