Élj tűzzel! Ne égj ki!

A kiégés jelensége ma már széles körben ismert – leginkább azon elkötelezett munkavállalók és vállalkozók körében, akik hivatásukat lelkiismeretes odaadással végzik. A kihívásra adott válasz azonban nem teljesen megnyugtató, hiszen akitől megvonják a munkáját, amit szívvel-lélekkel végzett, annak űr keletkezik az életében.

A kiégés jelenségére adott válasz többnyire a kötelezően elrendelt pihenés, a végzett tevékenység leállítása vagy drasztikus lecsökkentése. Ez eddig rendben is volna, hiszen a szervezetnek valóban időre van szüksége a regenerálódásra. Az igazi probléma viszont ott rejtőzik, hogy azoknak a többsége, akik egyszer már megtapasztalták a kiégést, nem sajátítanak el egy újfajta működési modellt.

Ez két szélsőséges formában jelenhet meg:

Az egyik helyzetben amint erőre kapnak, visszatérnek a régi ritmushoz – hiszen ez az egyetlen, amit ismernek. Ez biztos út az újabb kiégéshez.

A másik helyzetben a munkába visszatérő, immár egészségesnek nyilvánított munkaerőt a kollégái gyengének tekintik, és úgy kezelik, mint egy lábadozó beteget, „megkímélve” őt a számára érdekes, tartalmi munkától. Nem bíznak benne már, nem merik terhelni, ezáltal viszont az illető elveszti minden motivációját, frusztrált lesz, kedvetlen és csalódott.

A probléma

A statisztikai adatok szerint egyre többen szednek rendszeresen antidepresszánst és/vagy altatót, dacára annak, hogy az elmúlt évtizedekben a stresszkezelő tréningek száma kimagasló, és egyre emelkedő. A feldolgozatlan stressz azonban egyre nagyobb megoldatlan problémát jelent a munkaadóknak, legyen az bár közszolgáltatást ellátó állami terület, magán, vagy civil szféra.

Az emberek inkább a gondolataikban aktívak, sokkal inkább kapcsolatban vannak az elméjükkel (bár azt nem feltétlenül uralják), mint a saját testükkel. A folyamatos információ-áradat és mentális stimulálás ellenére a többség számára szinte lehetetlen valóban lelassítani és megállni, pihenni.

Akkor mit lehet tenni?

A kiégés állapotában a külső és a belső világ közötti feloldhatatlan ellentét ölt formát.

Korai gyermekkorban teljesen természetes, hogy odafigyelünk a saját belső világunkra: érzéseinkre, érzeteinkre, vágyainkra, igényeinkre, és hangot is adunk azoknak. Idővel aztán megtanuljuk, hogy ne csak saját magunkra figyeljünk, hanem a körülöttünk levőkre is, az ő igényeiket, vágyaikat, állapotukat is figyelembe kell vennünk. Ez teljesen természetes és rendjén való.

Sokaknál eljön azonban egy pont, amikor a befelé figyelés – kifelé figyelés egyensúlya felborul, és egyre hangsúlyosabbá válik a kifelé figyelés.

Egyre inkább csak arra irányul az igyekezetünk, hogy a kimondott vagy kimondatlan elvárásoknak megfeleljünk, és cserébe zsebre tegyük azt a jó érzést, amit az okoz, hogy egy szeretett, tisztelt lénynek örömet okoztam, megfeleltem, és tőle – bármilyen aprócska – szeretet-kifejezést kaptam. Idővel ez az egyensúlytalansági helyzet állandósul: mindig azt keressük, hogyan teljesíthetjük azokat a vélt vagy valós elvárásokat, amelyeket mások megfogalmaznak az irányunkba.

Amíg azonban a figyelmünk elsősorban a külvilágra, és az onnan érkező elvárásokra irányul, mindaddig képtelenek vagyunk helyreállítani az egyensúlyt a saját életünkben.

Újra meg kell tanulnunk önmagunkra figyelni, és ezt prioritásként beépíteni a hétköznapi életünkbe.

Ebben tudok hathatós segítséget nyújtani. A cél az, hogy oly módon legyél képes dolgozni, vagy a számodra fontos üggyel foglalkozni, hogy az fenntartható legyen, a tevékenység ne csak erőt vegyen el tőled, hanem fel is töltsön.

Mikor érdemes ezzel a témakörrel foglalkozni?

Töltsd ki a Burn out kérdőívet és tudd meg, hogy szükséged van-e kiégés elleni tréningre, vagy derítsd ki, hogy a folyamat melyik fázisában tartasz. Ha a kérdőív kitöltését követően megadod az email címed, akkor elküldök neked egy videót, amelyben megosztok veled néhány gyakorlatot, amelyek az ügyfeleim visszajelzései alapján a leghatékonyabbnak bizonyultak és, amelyek a lehető legdiszkrétebben alkalmazhatóak különböző élethelyzetekben is.

Kitöltöm a kérdőívet »