Melyik módszer a legjobb?

Honnan tudom, hogy nekem melyik módszer a legjobb?

Honnan tudod, hogy melyik étel ízlik jobban? – Megkóstolod.

Honnan tudod, hogy melyik módszer a legjobb? – Kipróbálod.

Én magam nem egy módszerre esküszöm, hanem arra, hogy minden módszer közelebb visz a célomhoz. Lehet, hogy adott időszakban éppen a kineziológia vonz, és azt csinálom éjjel-nappal, aztán egyszer csak kedvem támad kipróbálni valami mást is.

Ha úgy képzeljük el, hogy a jobb élet, a boldogság egy pont a kör közepén, akkor megközelíthetem több irányból is. A különböző irányok lehetnek a különböző módszerek. Lehet, hogy egyik lassabb, mint a másik, de közelebb visz, Lehet, hogy az egyik a testi szinten indul el, és azután hozza magával a lelki eredményeket, lehet, hogy a másik a mentális síkról indulva visz közelebb.

A lényeg, hogy mozgásban legyek a célom felé.

Én nagyon élvezem azt, hogy többféle módszerrel is alátámasztom a munkámat. Ez a komplex megközelítés lehetővé teszi, hogy hatékonyan, gyorsan szülessenek eredmények, amik aztán további erőt és lendületet adnak a további munkához.

Tudatosan használom a munka kifejezést. A munka számomra azt jelenti, hogy a figyelmemet valamire fordítom, és energiát teszek bele, ami aztán eredmény formájában tér vissza hozzám.

A munka a mag elültetése és gondozása. A szerető figyelem, amivel körülveszem azt a kis növény-kezdeményt, amit elültettem. Miért ültettem el? Mert szeretném, ha valami kinőne belőle.Tehát a célom a virág. De ahhoz, hogy a virág kinyíljon, előbb el kell ültetnem a magot, gondoznom kell, öntöznöm, és így lesz belőle virág. Ha gyümölcsfát ültetek, nem azt várom, hogy ültetés után másnap roskadozzon a gyümölcstől.

Gondozom, amíg eljön az idő, és megérnek az első gyümölcsök. Nem kérem számon a fától, hogy miért nem terem, mielőtt még erre készen állna. Mindeközben pedig élvezem, hogy van egy gyümölcsfám, amit gondozhatok, van egy virágom, ami lassanként növekszik. Ez a folyamat az, ami a saját fejlődésem.

Ha a virágom hajt egy új parányi rügyet, annak örülök. Meg kell tanulnunk a saját kis sikereinket is értékelni és felfedezni.Ha nem hajolnék a virág fölé, a szoba másik feléből nem biztos, hogy észrevenném, ha kihajtott. De ha odahajolok, és figyelmet szentelek neki, akkor megadatik az, hogy látom a fejlődést. Ha nem más virágokhoz hasonlítgatom és méregetem, akkor meglátom és élvezhetem a növekedés csodáját nap mint nap.