7 jel, ami arra utal, hogy jó úton vagy a kiégés felé

Mik a kiégés tünetei? 

A kiégés az a jelenség, amiről egyre többet hallunk, jelentését mégis sok bizonytalanság övezi. Talán neked is van olyan kollegád, aki egyik napról a másikra eltűnt az irodából hónapokra, akár évekre, és csak suttogva említettétek, hogy „kiégett“, de hogy ez pontosan mit is takar, az homályban maradt. A konzultációkon sokszor hallom, hogy ha a kiégett személy visszatér eredeti pozíciójába, a többiek hajlamosak úgy tekinteni, mint egy lábadozó betegre, aki egy kicsit ideggyenge, és ki tudja, mire hogyan fog reagálni, jobb tehát nem adni neki semmi komoly munkát, inkább csak hagyni kell piszmogni, molyolni, aktát tologatni, hiszen kíméletre szorul.

A kiégés alattomos, és nem könnyű időben felismerni, hiszen még nem depresszió, még nem idegösszeroppanás, még nem alkoholizmus, még nem függőség – és mivel MÉG NEM az, aminek már nevet adtunk, és amiről már tudjuk, hogy KOMOLY, ezért a „MÉG ÉPPEN NEM AZ“ fázist nem vesszük komolyan. Olyan ez, mintha az előszobára úgy tekintenénk, mintha az nem képezné részét a lakásunknak. Ha egy idegent, egy betörőt találnál az előszobádban, mit tennél? Nyilván sürgősen intézkednél: segítségért kiáltanál, vagy ha elég erős és bátor vagy, magad kipenderítenéd az ajtón a váratlan vendéget.

Valószínűleg bolondnak néznéd azt, aki betörőt találván az előszobájában, úgy tenne, mintha semmi nem történt volna, hiszen ez még nem számít, ez csak az előszoba, a pénzt úgysem itt tartom, itt nincs semmi érték, itt nyugodtan várakozhat a betörő.

Hogyan veheted tehát észre magadon – és talán másokon is – azokat a jeleket, amelyek azt jelzik, hogy már „valaki van az előszobában“ vagy azt, hogy „nyitva hagytam a bejárati ajtót“, tehát bárki bejöhet észrevétlenül.

1. Hosszabb időn át fennálló fáradtság és alacsony energiaszint

Hacsak nem éppen betegségből lábadozol vagy valami meghatározott testi oka van annak, hogy fáradtnak érzed Magad, akkor gondolkozz el, hogy mi merít ki ennyire. Alszol eleget? Jó minőségű az alvásod? Történt valami, ami nyomja a lelked? Van valaki a munkahelyeden, aki szívja az erődet? Ne sajnáld az időt végiggondolni, mi áll a fáradtság hátterében. Számos esetben a kimerültség azt jelzi, hogy olyan munkába teszel energiát, amiből nem töltődsz. 

Súgok: a kávé nem fogja megoldani. A kávé – hiába mondod, hogy „dehát én remekül alszom az esti dupla presszóm után is – az alvás minőségét rombolja (du 3 után), és nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy másnap fáradtan ébredsz.

 

2. Tartós kedvetlenség

Nem kell minden reggel hurrá optimizmussal ébrednünk, és teljesen természetes, ha nem minden nap egyforma lelkesedéssel mész a munkahelyedre. Az is rendben van, ha nem minden feladat lelkesít egyformán. Amikor azonban már hetek, sőt hónapok óta egykedvű robotként tevékenykedsz, és semmi nem hoz lázba, akkor nézz magadba. Jó helyen vagy? Azt csinálod, amit csinálni szeretnél? És ha nem, akkor kérdezz tovább: van-e valami elképzelhető módja annak, hogy mást vagy egy kicsit másképp csináljak, mint most.

Súgok: nem feltétlenül kell munkát váltanod. Lehet, hogy pár apró változtatás segít abban, hogy nagyobb kedvvel menj be dolgozni.

3. Állandó bűntudat

Elnézést kérsz mindenért, ha kell, ha nem? Naponta hány mondatod kezdődik úgy: Bocsánat? A bűntudat az egyik legalattomosabb és legnehezebb teher, amit cipelhetünk. Legtöbbször azért nem tudjuk fülön csípni, mert semmi racionális, logikus magyarázat nem támasztja alá hogy miért érezzük magunkat bűnösnek, érdemtelennek.

4. Állandó önkorholás, magad hibáztatása

Hányszor mondod napjában: „Jaj de hülye vagyok!“ „Ezt elrontottam“ „Ez az én hibám“? Ha olykor kicsúszik a szádon, még nincs baj. De ha rendszeresen ez a reakciód, akkor javasolom, hogy nézz magadba. Emberek vagyunk, hibázhatunk, és olykor vannak nehezebb időszakaink vagy napok, amikor minden szétcsúszni látszik.

Képzeld el, hogy a legkedvesebb barátod elmesélni neked, hogy ő milyen béna, szerencsétlen és hülye, mert ez és ez és ez sem sikerült már megint. Mit mondanál neki? Ha az, akit szeretünk, korholja magát, mindent bevetünk annak érdekében, hogy abbahagyja a hiábavaló önostorozást. Elmondjuk neki, hogy ezek nem vészes dolgok, és hogy hibázni emberei dolog. Rámutatunk az ő nagyszerű tulajdonságaira, és bátorítjuk, szeretgetjük, megnyugtatjuk. Hallgasd meg magadat, mintha saját magad legjobb barátja lennél. Mondd el a panaszaidat, a haragodat, a frusztrációdat, (akár hangosan a tükör előtt), és aztán kezdj el magadhoz úgy beszélni, ahogy a legkedvesebb barátodhoz, a testvéredhez beszélnél, ha ő elmesélné neked, hogy így érez. Ha mást kell megnyugtatnunk, mindig megtaláljuk a megfelelő szavakat. Nem kell mást tenned, mint ugyanezeket a szavakat, mondatokat magadnak is elmondani.

5. Hova tűnt a vágy?

Ha azt veszed észre magadon, hogy már nem tölt el kellemes bizsergéssel, ha a párod hozzád bújik, vagy már nem érdekel, hogy vonzónak találnak-e és te sem találsz senkit vonzónak, jóképűnek, csinosnak, akkor a hormonrendszered segítségért kiált. Ez is a kiégés egyik jele lehet, amelyről különösen nehéz tudomást venni – beszélni róla pedig még nehezebb.

Mit lehet tenni? Elsősorban stresszoldó technikákkal kell tudatosítani a testünkben, hogy nincs veszély, biztonságban vagyok. Ha az agyad érzékelni, hogy a veszély elmúlt, akkor zöld utat ad az önfeledt örömök megélésének is, ami hozzájárul az energiaszint további emelkedéséhez, a jó közérzethez, hangulathoz és az immunrendszer erősödéséhez.

6. Keserűség, cinizmus

  • Észrevetted már magadon, hogy csak egy kis félmosollyal legyintesz vagy hümmentesz arra, ha valaki nagyon lelkesen mesél neked az álmairól, terveiről vagy szenvedélyéről?
  • Túl vagy már néhány nagyobb csalódáson, és úgy érzed, az élet neked már nem tartogathat meglepetéseket?
  • A fájdalom megedzett már annyira, hogy nem érint meg semmi úgy igazán?
  • Mikor nevettél egyet szívből, hogy a könnyed is kicsordult, és nem érdekelt, hogy hányan fordulnak feléd rosszallóan az étteremben?
  • Mikor engedted, hogy a torkodba feltoluló szorító érzés könny formájában utat törjön magának?
  • Mikor sírtál utoljára?
  • Mikor hatódtál meg utoljára?
  • Egyáltalán: mikor éreztél át valamit úgy, hogy beleremegtél, belefacsarodtál, valamit, amitől megzendült valami a lelkedben? Rég volt ilyen?
  • Talán utoljára azoknál a nagy pofonoknál, amiket kaptál? Akkor fájt úgy igazán, hogy átérezted a velődig? Akkor döntötted el, hogy „ezt velem többet nem csinálhatják“?
  • Mikor döntöttél úgy, hogy a legbiztosabb, ha páncélt öltesz magadra?

7. Nem kapsz semmi pozitív visszajelzést és ezért még többet adsz és adsz annak reményében, hogy egyszer majd csak „kiérdemled“ azt, amire vágysz

Magyarul olyan helyre pazarolsz energiát, ahova teljesen felesleges, de valamiért azt hiszed, hogy neked ebből a helyzetből kell megkapnod azt a pozitív visszajelzést amire vágysz.

Olyan ez, mintha a házad kertjében lenne egy kristálytiszta forrás, amelyből kifogástalan minőségű víz folyik folyamatosan, amely oltja a szomjadat. Ahelyett azonban, hogy abból a vízből innál, elfeledkezel a kerted mélyén bugyogó forrásról, és inkább elmész a boltba palackozott vizet vásárolni. 

Oda kell menned a boltba, fizetned kell a vízért, aminek a minőségéről valójában semmit nem tudsz, cipekedsz, és mindezt abban a hiszemben teszed, hogy erre a vízre szükséged van. Arra, hogy ezzel mi a gond, csak akkor ébredsz rá, amikor egy nap bezár a bolt, ahol eddig a vizet vetted. Vagy már nem forgalmazzák azt a márkát amit te szerettél. Ekkor hirtelen belédhasít a félelem: „Most mi lesz velem a víz nélkül? Szomjan fogok halni!!“.

Ez a pillanat egyben annak a lehetőségét is magában hordozza, hogy bevillanjon: „Mintha lett volna egy forrás valahol a kertemben… Talán még ott van. Mindenesetre legalább megnézem“.

És elindulsz a kertben: megkeresed azt az ösvényt, amin már régen nem jártál, amit talán már benőtt a gyom, vagy akár bokrok takarják az utat. De mivel tudod, hogy szükséged van a vízre, hát nekilátsz gyomlálni, levágni az ágakat, és addig mész előre, amíg rá nem bukkansz a forrásodra. El tudod képzelni azt az örömet és megkönnyebbülést, amikor rájössz, hogy nem kell szomjan halnod, mert van saját forrásod?