Ha kiégésről beszélünk, maga a szó is óhatatlanul eszünkbe juttatja a tűz képét. Ha csak néhány állítás igaz rád, akkor Te valószínűleg az életednek most abban a fázisában vagy, amikor tüzet raksz a kandallódban, és örömmel nézed, ahogy fellobbannak a lángok.
Élvezed a duruzsoló meleget, gyönyörködsz a tűzben, és ha tehetnéd, el sem mozdulnál onnan. Odahúzol egy jó kis kanapét, odaviszed az olvasnivalódat, az írnivalódat, ott eszel, onnan telefonálsz, és a tűz mellől nézed az esti filmet is. Minden a tűz köré rendeződik. Élvezd ki a tűzrakás szépségét, de ne feledd: a szobán kívül is van élet, a kandallón túl is zajlanak a dolgok.
Még nincs semmi baj, de tartsd észben, hogy a tűz közelsége nem csak meleged ad, de meg is szomjazol a forróságban. Nem csak szép, de veszedelmes is. Kontrollálni kell, keretek között kell tartani, csak akkor adja azt, amire vágysz.
Ha túl nagy szabadságot adsz neki, akkor elharapózhat: elég egy kis kipattanó parázs, amit talán észre sem veszel és máris lángra kap a szőnyeg, a bútorok… az egész ház. Ha pedig túltáplálod, a tűz nem képes felemészteni a túlméretezett vagy még nem kiszáradt fadarabokat, és csípős füst lesz a szobában.
Ebben a szakaszban tehát a megelőzés a fontos. Ebben segíthet neked néhány olyan gyakorlat, ami egyszerű, de hatásos, és amelyeket diszkréten tudsz alkalmazni otthon, a munkahelyeden, vagy akár utazás közben is.
A kandalló tüze vígan lobog, és annyira belelkesültél a tűz ragyogásánál, hogy nagy hévvel néhány jókora farönköt is rádobtál még: hadd lobogjon! Legyen még több fény! Még nagyobb meleg!
Igen ám, de a várakozással ellentétben a farönkök nem táplálták, hanem agyonnyomták a tüzet. Kivenni már nem tudod, igyekszel arrébblökni, piszkálni, igazgatni a fadarabokat… hiába. A kedves lobogás helyett csípős füst csal könnyeket a szemedbe. Egy pillanatig nem is látsz tisztán, utána pedig sürgősen ablakot kell nyitnod, mert a füst elönti a szobát. Ha időben ablakot nyitsz, és igenis leveszed a nagy rönköket a fáról, és megigazítod a tüzet, akkor még minden jóra fordulhat. De a helyzetet komolyan kell venni, és gyorsan kell cselekedned. Ehhez persze az kell, hogy felismerd a veszélyt, és megmozdulj.
De mi van akkor, ha az új, ismeretlen helyzetben nem veszélyt látunk? Mi van, ha eddig úgy tudtuk, hogy ha a tűzzel gond van, akkor a tűzzel kell még többet foglalkozni, és még sohasem hallottunk arról, hogy ilyenkor nem a tűz a legfontosabb, hanem a friss levegő?
Ha továbbra is csak az eddig ismert és alkalmazott módszereket, technikákat ismételgetve próbálod a tüzet újraéleszteni, akkor komoly veszélynek teszed ki magad.
Első lépés
Fel kell ismerned, hogy változásra van szükséged, és mostantól valamit másként kell csinálnod. Most már nincs visszaút: ha felismerted a veszélyt, már nem hivatkozhatsz arra, hogy „én nem tudtam”. Tied a lehetőség, és Tied a felelősség is. Ne félj! Ez nem jelenti azt, hogy már semmi nem maradhat olyan, mint volt. A változás nem feltétlenül fájdalmas.
A rádobott rönköktől a tűz megfulladt, kialudt, a fadarabok elszenesedtek. Már meleget sem ad, viszont széngáz-veszélyben üldögélsz. Talán már el is kábított a füst, már nem rohansz huzatot csinálni, csak ülsz, nézed a tűz maradékát, és megmozdulni sincs erőd. Ahogy ott ülsz, és kelletlenül, zsibbadó fejjel piszkálod a farabokat, a kipattanó parazsat sem veszed már észre… A tűz kilép az őt vigyázó keretek közül, és lángra lobbantja az egész házat.
Jó esetben még maradt benned annyi erő és életösztön, hogy kivonszold magad a házból. Tehetetlenül nézed végig, ahogy a házad a saját szemed előtt válik a tűz martalékává. A falak még állnak. A füstöt még valószínűleg érzékelik azok, akik a közelben laknak, de miután az utolsó láng is kialudt, az arra járók már csak a falakat látják. A falakat látják, és – ha nem néznek rá alaposabban – talán fel sem tűnik nekik, hogy a falak mögött milyen sivárság, milyen üresség kong.
Nem veszik észre, hogy az ablakok már rég nem ragyognak fényesen, mert a járókelők figyelmét leköti a házat körülvevő szép kert, nagy fák, és a sétálók zöme nem áll le a házat bámulni, hiszen az illetlenség. Nem akarnak ők leskelődni!
Ha magadra ebben a képben ismersz magadra, akkor először is: csodálatos, hogy itt vagy! Ez azt jelenti, hogy keresed a megoldást, és meg is tetted az első lépést.
