Hogyan mondjak nemet és mire? 1.

Ahhoz, hogy tudjad, hogyan mondjál nemet, először azt kell tudni, hogy MIRE akarsz nemet mondani. Ahhoz pedig, hogy tudd, mire akarsz nemet mondani, először tudnod kell, mire akarsz IGENt mondani az életedben.

A sorrend tehát fontos.

Sokan azt hiszik, először el kell sajátítani valami szuper „hogyan mondjak nemet“ technikát, és aztán majd kigondolom, hogy mire mondok nemet, és aztán majd eldöntöm, hogy mit kezdek a felszabaduló időmmel, energiámmal.

Nos, ez így nem fog menni. Elolvashatsz néhány nagyon jó cikket, könyvet arról, hogy hogyan fogalmazd meg a NEM-et, hogyan cselezd ki, hogy azonnal válaszolnod kelljen (Ezt még át kell gondolnom, majd visszahívlak, jó? )… stb, és talán meg is tanulsz néhány jolly joker mondatot, ami azt gondolod, majd segíteni fog. Rossz hírem van: nem fog. Nem azért, mert a mondat nem jó. Nem azért, mert a technika nem jó. Azért nem fog működni, mert ha 20-30-40 éve gyakorolsz egyfajta magatartásmintát, azt nem tudod átírni egy jól begyakorolt mondattal.

Ha egy kicsit jobban megértjük, hogyan működik a testünk, könnyebben megértjük azt is, mi minden játszik közre a döntéshozatal folyamatában.

Az agyunk és a csodálatos idegrendszerünk úgy működik, hogy számunkra le akarja egyszerűsíteni a döntéshozatali helyzeteket. Ha egyszer már egy adott szituációban döntöttünk valahogy (pl. igent mondtunk, amikor a szüleink megkértek valamire), akkor később az agyad minden hasonló szituációra eképpen fog reagálni: „Aha, ez a helyzet hasonlít ahhoz, amit a múltkor már átgondoltál, és az igen-t mondással oldottál meg. Ne fáraszd magad, kedves Ágnes (ide helyettesítsd be a Te neved) a gondolkodással és a döntéshozatal fáradságos folyamatával, majd én leveszem rólad ezt a terhet, bekapcsolom az automata üzemmódot, és Te csak azt fogod észrevenni, hogy már ki is mondtad az IGENt.“

Úgy érted, Ági, hogy az agyam átveszi az irányítást felettem? Igen, úgy értem. Bizonyos mértékben átveszi az irányítást AZÉRT, HOGY TÉGED SEGÍTSEN.

Gondolj bele: minden új helyzet egy csomó új impulzust vezet be az idegrendszerbe. Ezeket mindet fel kell dolgozni, és kiválasztani rá egy megfelelő reakciót.  Rettentő fárasztó lenne egy nap (igen, még a mainál is fárasztóbb!!) ha minden döntésünket újra-és újra át kellene futtatnunk ezen a belső rendszeren. Az agyunk azonban TANUL. Felismeri, hogy adott helyzetben az egyén ezt és ezt teszi, és levonja a következtetést, amely szerint ugyanez a teendő minden hasonló helyzetben.

A járás például egy nagyon komplex folyamat eredménye. Az agynak meg kell tanulnia koordinálni a két láb, a törzs és a karok mozgását, egyensúlyt kialakítani, megtanulni, hogy a súly hogyan oszlik el, hogy milyen érzés a talpunkon állni…. stb. Mindezt ma már készpénznek veszed, fel sem merül benned, hogy a járás az egyik legösszetettebb mozgásfolyamat. Azért nem merül fel benned, mert már megtanultad, elsajátítottad, és az agyad már nem „tanulási üzemmódban“ van, amikor jársz, hanem „automata“ robotpilóta üzemmódba kapcsol. Nem kell gondolkodnod, hogy melyik lábadat tedd a másik elé és melyiket az egyik mögé: az agyad már a te tudatos közreműködésed nélkül vezényel.

A robotpilóta üzemmód tehát azért alakult ki, hogy a segítségünkre legyen: leegyszerűsíti az életünket azáltal, hogy nem kell ANNYI figyelmet fordítani minden egyes lépésre.

A cikket azzal a gondolattal kezdtem, hogy nehéz megváltoztatni egy több éve begyakorolt magatartásmintát. Hogyan alakul ki az igen-t mondás automatizmusa? Erről írok a következő bejegyzésben.