Hogyan égjünk ki?

5 + 1 tuti tipp a kiégéshez.

Azoknak, akik csak erre vágynak.

És emlékeztetőül azoknak, akik nem.

  • Soha ne hagyjunk magunkra egy percnyi időt sem! Ez haszontalan, bűnös dolog, és főleg önzés. Ha feláldozod magadat és minden percedet másért, akkor mások szeretni fognak (legalábbis reméled), ha viszont magaddal foglalkozol, akkor állandóan ott lebeg a fejed felett Damoklész kardja: mit szólnak ehhez mások?
  • Foglalkozzunk állandóan a teendőinkkel – amiket másokért kell elvégeznünk. Hiszen teendő mindig van. A lista végtelen, és igazán tunyaság lenne, ha csak úgy egyszerűen hátradőlnék, amikor dolgozhatnék is. 
  • Véletlenül se kérdezzük meg magunktól, hogy mihez lenne igazán kedvünk. Ez amúgy is egy felesleges kérdés. Hiszen na mihez, hát semmiképpen nem ahhoz, amit állandóan csinálnom KELL, de mivel VALAKINEK mindezt meg kell csinálnia, hát megcsinálom. Szóval azzal tisztában vagyok, hogy mihez NINCS kedvem, és általában ezt teszem. Azt a kérdést feltenni, hogy mihez van kedvem, azzal a rizikóval jár, hogy eszembe jut valami, amit esetleg tényleg meg is tehetnék. És akkor talán meg kellene tennem. Hiszen megtehetném. De akkor cserébe le kell mondanom az ismerős és melengető (mártír) szerepről, ami legalább valmi elégtételt nyújt mindazért a szenvedésért, amit azért élek át, mert csupa olyan dolgot csinálok, amihez nincs kedvem.
  • Mindig mondj igent olyan programokra (is), amelyekhez valójában nincs sok kedved. Így mindenki láthatja, hogy te egy energikus, vidám, jó fej, társasági ember vagy, akire mindig lehet számítani. A kimaradt párezer óra alvást majd bepótolod a sírban, végül is az élet nem a pihenésről szól.
  • Irodai e-mailünket a nyaralás alatt is ellenőrizzük naponta többször is, és a mobiltelefonunk is legyen mindig kéznél – így elérhetőek leszünk azok számára, akik esetleg nem tudják, hogy nyaralunk, vagy nem érdekli őket, mi pedig élvezhetjük annak tudatát, hogy milyen fontosak és nélkülözhetetlenek vagyunk. (Ha már egyéb más örömet nem lelünk az életben.)
  • +1: Általános szabályként bármilyen választási lehetőség merül fel, gondoljunk mindig arra, hogy vajon mit gondolna más, és képzeljük el, hogy szerintünk mit gondolnának – anélkül, hogy valójában fogalmunk lehetne arról, hogy VALÓBAN mit gondolnának, de erre esélyt sem adunk, hiszen mi előre eldöntjük magunkban – helyettük – hogy ők mit gondolnának abban a valószínűtlen esetben, ha a saját belső igényeimnek megfelelően döntenék.