Élet és munka egyensúlya: work-life balance

Vajon miért fogadjuk el normálisnak, hogy van a munka és külön az „élet“? Vajon miért beszélünk munka és élet egyensúlyáról? Az életnek szerves része az a munka, amit örömmel végzünk, ami miatt érdemes felkelni reggel, ami lelkesedéssel tölt el, amitől teljesnek érezzük az életünket. A munka lehet az is, hogy családanyaként a gyerekeidről gondoskodsz, és lehet az is, hogy valami számodra fontos ügyért dolgozol, és lehet valami, ami a “rendes” munkád mellett egy önként vállalt feladat, amit csak azért teszel, mert jó érzéssel tölt el, és mert nemcsak elvesz belőled energiát, hanem erőt ad, és feltölt.

Látnod kell, hogy amíg normálisnak fogadod el, hogy a munka nehéz és élvezhetetlen, addig

  • tényleg az is marad,
  • áldozat szerepbe helyzed magad. Amíg elhiszed, hogy nincs választási lehetőséged, addig tényleg nincs, hiszen senki más nem rugdoshat téged arra, amerre Neked jó menni. Azt az irányt ugyanis egyedül Te tudod.

Az elmélet után térjünk vissza a földre: tudom, hogy nem lehet mindenkinek mindent egyik napról a másikra megváltoztatani. És ez nem is szükséges. A változás egy folyamat.

Valahol azonban el kell kezdeni.

Legyen az egy apróság, nem számít: valami, ami NEKED fontos. Talán másnak egyáltalán nem fontos, talán más szerint felesleges időpazarlás.

Emlékezz: a kiégés annak a folyamatnak az eredménye, amelynek során nem figyeltél magadra, nem figyeltél befelé, csak kifelé, a külső elvárásokra, amelyeket vagy mások megfogalmaztak feléd, vagy te azt hitted, hogy ezt várják tőled, és sohasem merted megkérdőjelezni, vagy elképzelni, hogy másképp is lehet.

A lelkesedés nem fog magától visszajönni. Lehet, hogy egy-két napra, vagy egy-két hétre belelkesít egy projekt, vagy egy érdekesebb feladat.

Tudom, én is voltam ilyen helyzetben. Mindenbe belekapaszkodtam, ami egy kicsit is erőt adott.

És ez jó is.

Ha azonban mérleget vonsz: a héten hány napon vagy lelkes? Vagy hány órát? Egy hónapban hány napot?

Minden azzal kezdődik, hogy elkezdesz figyelni Magadra. HOGY ÉRZEM MAGAM?

Csak őszintén.

Figyeld meg, hogyan érzed magad a munkahelyeden és az egyéb élethelyzetekben. Érdemes legalább egy hétig írogatni, vagy még jobb egy hónapig.

És aztán vonj mérleget.

Ha azt látod, hogy a munkaidőd több mint felében nem érzed jól magad, vagy 2/3-ában unod, és érdektelen vagy, és az ebédszünetet ill. a nap végét várod, akkor komolyan gondolkozz el, hogy jó helyen vagy-e, és hogy így akarod-e leélni az életedet.

Ha a válaszod nem, és szeretnél változtatni a Jól-rosszul érzem magam arányán, akkor kezdj bele egy izgalmas felderítőmunkába, amit úgy hívnak: önismeret.

1. Első lépésként írd le, hogy mi akartál lenni egészen kicsi gyerekként.

2. Utána írd le, hogy mi volt a titkos vágyad kamaszkorodban, mi volt az, ami ellenállhatatlanul vonzott, ami tűzbe hozott és lelkesített.

3. Aztán írd le, milyen kanyarral jutottál oda, amit most csinálsz.

4. Van kapcsolat a gyerekkori, fiatalkori vágyad és a mai munkád között?

Ha van, szuper. Akkor azt kell megnézned, hogyan növelheted ezt a kapcsolatot, hogyan terjesztheted ki, hogy a munkád még nagyobb része lehessen élvezetes és feltöltő, a szenevdélyedhez kapcsolódó.

Ha egyáltalán nincs kapocs (pl. festő akartál lenni, de közgazdász lettél), akkor a kérdés az: hogyan illeszthetem be a jelenlegi életembe a régi vágyamat egy icipicit? (feltéve, hogy még mindig érdekel).

Mi van akkor, ha gyerekként pl. tűzoltó akartál lenni, de ma már ez egyáltalán nem vonz, és ugyanúgy nem lelkesítene a tűzoltóság, mint a mostani munkád? Játszunk tovább:

  • Mire vágyott a gyermeki éned,  amit a tűzoltóságban látott megtestesülni? Bátor hős akartál lenni?
  • Mennyire van ez jelen a mai életedben? Vagy veszélyben levő embereken akartál segíteni? Hol van ez a motívum az életedben ma? Vagy csapatban akartál dolgozni veszélyes helyzetekben?
  • Nyomozd ki, melyek azok a motívumok, amelyek akkor is és ma is vonzóak számodra, és keress egy olyan tevékenységet, ami ma ennek megfelel és beillesztheted az életedbe.

Nem kell rögtön otthagyni a munkahelyedet, és a félelmetes ismeretlenbe ugrani. De helyet kell készíteni annak, ami igazán fontos számodra.

Tudom. Ahhoz, hogy helyet készíts az életedben valami újnak, valami régire NEMET KELL MONDANI.

Erről olvashatsz a következő cikkekben.